Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda

történne.

   Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe (itt az "én"és "más" szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, "csodákba" ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori

önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra,

mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

   Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell

küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

   Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek

gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát,

mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának

folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét

kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítőket sorra

működésbe hozod.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/