Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban

személyed változó, múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a

múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként

mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz.

Egyszercsak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e,

vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem

káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt

rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség

formálói és vezetői, melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők. Bárki érintkezik velük, csak nem mindenki tud erről;az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a

végtelen áramok valamelyikének sugallata.

   A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak,

az ógörögök isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az

angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-

erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem "az én lelkem" s nem "külön lélek", hanem a "lélek", határtalanul.

   Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-

időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan,határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol: érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel.

   Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed

azt, ami benne nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az

ördög.

   Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség,

fösvénység, stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek.

Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem

a térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.

   Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és

rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk

férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördögként

viselkednek.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/