Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely "angyali értelem"-nek nevezhető: a lelki tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes,kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima,redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és

tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább"hangtalan zené"-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje.

   S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a gondolatforma: ez az "isteni értelem", melyben a gondolkozó,gondolattárgy és gondolat azonos.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/