Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.

   Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg

bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a

holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármílyen kérdésedre biztosan

tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen

adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az

"egy"-nél is egyszerűbb.

   Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s

talán meg sem emelheti azt a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen

cipel. Ami az embereknek mindenhatóságként tűnne: az életbeli

sikeresség véghetetlenné növelése. Úgy mindenható, hogy amíg

hétköznapi munkáját végzi, lényének mélyén az Isten tett-nélküli,teljes működését viseli.

   Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna

Kisfüzesen is. Ami az embereknek mindenütt jelenvalóságként tűnne: a

tér teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló, hogy elér a létezőig, a

kiterjedéstelen pontig, mely mindent magába-foglal.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/