Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek,

manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.

   Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-

zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyüség: ez a

verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod,

kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szeliden,

tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a

lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem

vett diókat: ez a diófa tündére.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/