Ne kivánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kiváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomoruság és megaláztatás.

   Ne kivánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságának mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár-ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre

jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk míly félelmetes.

Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük,hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtízezredekre.

   Dicsőségedet és halhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse, csak mint egy jókora

világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a

mérhetővel, csupán a teljes nagyságra törekedj.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/