Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely

bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla.

S ha különbnek érzed magadat azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: be hagyod csapni

magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén,

vagy végén van-e, csak dátum különbség.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/