Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály! - köszöntötték egymást április második felében a jószág kihajtására készülõ pásztoremberek, annak tudatában, hogy amíg a sárkányölõ György vitéz jeles névünnepe - 24-e - az igazi meleg idõ évadjának nyitányát jelöli, a szeptember végi Mihály arkangyal napja ennek a végét jelöli.
Az elõkelõ perzsiai származású György lovagot a római hadseregben tanúsított vitézsége elismeréséül Diocletianus császár kegyeibe fogadta, és tekintélyes állami hivatalhoz juttatta.

 Malacka:
Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen
fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erõsen visszamaradt
példánya fajtájának.

Az otthon, a szülõföld a lélekben gyökerezik, visszahúz, megjelöl mindnyájunkat, még ha kényszerûségbõl vagy ismétlõdõen el is kell tõle távolodni. 

Kora reggel érkezett.
Az ismerõs látvány, amely végtelen örömmel töltötte el, feledtette hatalmas fáradtságát.
Enni sem volt kedve, ereje. Csak állt, és nézte a környéket: a felhõk mögül fel- felbukkanó kelõ nap alacsony fényében a tárgyak hogyan változtatják színüket, árnyékukat.
Igazgatott kicsit a portán, majd ránézett a korán kelõ emberekre, akik a buszmegállóhoz igyekezve, mosolyogva pillogtak rá.

Mióta a világ legnépszerûbb lapjai egyre-másra hirdetik a nagy rejtvényversenyeket, rejtvényderbiket - Amerikában ötvenezer dolláros keresztrejtvény-versenyt tartottak - a dolog kezd izgatni. A régi könyv- és sósborszeszdíjak kora lejárt, ma autót, családi házat, helyes kis birtokot, életjáradékot és negyvenkettes ágyút sorsolnak ki a nyerõk között - elõrelátó embernek, aki elõtt nem közönyös saját és családja jövõje, komolyan illik foglalkozni ezzel a tudománnyal, mely szerencsés esetben satöbbi...

A fenti fotót a egy Tesco áruház WC-jében készítette egy ismerősöm.

Jellemző a magyar mentalitásra, hogy ami mozdítható - legyen bár haszontalan holmi - annak előbb-utóbb (inkább előbb), lába kél a közhelyekről. Gondolom, nem az első keserű tapasztalat után verték láncra, az amúgy filléres takarító eszközt. Viccesnek tűnik, de számomra inkább elszomorító.

 "Mosolyod magamra ölteném."

"A kis dolgok a legérdekesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly."

"Mosolyogj - ez a második legjobb dolog, amit az ajkaiddal csinálhatsz."

"A mosoly a legkisebb távolság két ember között."

?A nevetés, a felszínre törõ mosoly csilingelése.?

?Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok."

"A természet megtanít rá, hogy a boldogság benned van."

"A boldogság az örömben, és nem a birtoklásban rejtõzik."

"A világ olyan, mint egy tükör, látod?