Eltelt a békés karácsony, a dirdurros szilveszter, sőt a 11-es év első hónapja is elsuhant, ideje ismét írnom ide, bele a Nagyvilágba.

Távolabbról kezdem. Már régóta, talán egy éve érzem, életem egyik korszaka lassanként lezárul. Örökké tevékenykedő Manó Monyolka létem véget ért, és apránként átléptem az odújából szemlélődő öreg boszorka létbe. Megöregedtem.

Ámde, minthogy még mindig mozog bennem valami, nem vonhatom ki magamat a világból és nem süppedhetek teljes tétlenségbe, megújulok, mint vén boszi!

A múlt héten a szobámban rendezkedtünk Anyuval, átpakolgattuk a kis dolgaimat a polcokon, a vitrinemben és keretet kaptak a kedvenc meseillusztrációim. Jó látni, hogy mások lelkivilágában mi mindent indít el egy mese.

Egyszer csak feltámad bennem egy gondolat, elkezdek leírni egy történetet, töprengek, átírom itt, meg ott, csiszolgatom, fényesítgetem és végül azt mondom magamnak: kész, így tökéletes! Útnak indítom, és a mese hihetetlen módon életre kel. Olyasmiket tesz, amelyekről nem állapodtunk meg soha, egyeseket megnevettet, másokat könnyekre fakaszt és mindent kifecseg.

Jó napot kívánok Kedves Emberek!

Nem gondoltam, hogy idén ilyen hirtelen ránk tör a tél. Sőt. Valójában úgy gondoltam, idén nem is lesz tél, hiszen nyár sem volt.

Most jó itthon. Békés meleg kuckómból figyelem, mi zajlik odakint, a harapós világban. Nekem jó helyem van szerencsés vagyok. Anyuval csendes ellökögetjük egymást, még háziállatokat is tartunk: egy sereg cinkét!

Csak egy dolog zavar. Anyu aktív, jómagam passzív-masszív dohányzása. No de, minden királyságban van egy szemétlerakó, nem igaz?

Izgatottan készülök az Aranyvackor pályázatra, rajzolgató mesebarátaimmal!

Két mesémet is elküldöm a messzi megmérettetésre, az egyikhez Bán Kitti, a másikhoz Pál Rita készít illusztrációt. Most nem is írok erről többet. Psszt!

Szurkoljatok, Kedves Olvasóim!

Szép időket!

Csandi

Ma kisétáltunk a temetőbe Anyu, a nagynéném és én. Meglátogattuk a nagyszüleimet. Ritkán megyek ki a temetőbe, de most olyan szép idő van, gondoltam, miért maradjak itthon?

Még májusban, amikor Bécsben jártunk, elhoztam a templomból pár euróért egy kicsi emlékmécsest, most meggyújtottuk a Mamának. Így hoztam Neki egy lángocskányit az élményeimből, azt hiszem.

Remélem, Mama és Papa figyelik, hol és merre csavarog a két lányuk és Andika unokájuk.

Szép időket!

Szeptember 9.-én hajnali fél hatkor hosszú, kanyargósan kalandos autózgatásunk végén ismét megérkeztünk Pécsre.

Anyuval és Marival (aki a nagynéném) Lido degli Scacchiban kempingeztünk (Ravennától kb. 40 km), épp úgy, ahogy tavaly és tavalyelőtt.

Comacchioban hörpölünk.

Hiába, annyira magával ragadott minket a talján hangulat, hogy feltétlenül vissza kellett térnünk egyszer, majd még egyszer, és … Nem, többször már nem. 

Comacchioban, sziesztakor.

Néhány nap múlva itt a szeptember, vége a nyárnak, jön az utószezon! Minthogy holnap Anyuval és Marival (nénikém) ismét elindulunk, már-már hagyományos utószezoni túránkra Itáliába, úgy érzem itt az ideje, hogy Sopronban töltött előszezoni üdülésünkről meséljek.

Igen, mi jól nevelt nyugdíjasok elő-, és utószezonban utazgatunk, mikor kisebb a tömeg, és az idő... hát, az olyan, amilyen.

Májusban, épp a nagy esőzések előtt pihentünk öt napot egy kedves, soproni panzióban, megcsodáltunk két Esterházy-kastélyt, egyet Fertődön, egyet pedig Eisenstadtban, mindkettőt kívülről, és kicsit Bécsben is voltunk.

Az utóbbi hetekben kicsit betegeskedtem. Miután vízibaleset ért a fürdőkádban és meghúzódtak az ízületeim, kihúzták egy titokzatos (bölcsesség, avagy szimpla rágó) fogamat, és még bekacsintott egy röpke tüdőgyuszi is, most már remekül érzem magam. Hétfőn meglátogattam a háziorvosomat, aki megállapította, hogy az az undorítóan borzalmas gyógyhatású készítmény, melyet keserves kínok közepette el kellett fogyasztanom, kiűzte szervezetemből a kór okozóit

Életem roppant eseménydús, emellett gazdagon tarkítják meglepő fordulatok is.

Foghúzás után fél orcám kisebb cipó méretűre nőtt, ámde amint arcom mérete lassacskán elkezdte visszanyerni eredeti formáját, és a duzzanat egyre csökkent és csökkent, rá kellett döbbennem, hogy kihúzott fogam hiánya nem ott van, ahol lennie kellene...

A bölcsességfogam nem hiányzik, voltaképp még elő sem bújt igazán, a fogorvos egy másik, rossz fogat húzott ki. Bízom benne, hogy ezzel ő is tisztában van - elvégre mégis csak ő a fogorvos -, csak egyszerűen műsorváltozás történt, és nem tartotta fontosnak, hogy erről engem  is tájékoztasson.

Jobbnál jobb dolgok történnek velem mostanság.

Ravaszbarack című - vasút témájú - mesém második díjat nyert a Vasutas Művelődési Ház által meghirdetett mesepályázaton, felnőtt kategóriában.

Épp egy hete, csütörtökön vettem részt az ünnepélyes díjátadón, volt sok örvendező, és komoly gyerkőc, merthogy az ifjú meseíróknak és a gyermekrajz-pályázat győzteseinek is átadták a megérdemelt okleveleket, nyereményeket.

A meseíró pályázat ifjúsági kategóriában második helyezettje, Nyári Zsolt, felolvasta nagyon aranyos meséjét, címe: A kis vonat és a gólyák.