Szombaton a Király utcában jártam és elhatároztam, hogy többször ráveszem Anyut (vagy valaki mást), hogy menjünk be a városba, mert a Király utca egyre szebb.

A Blöff kocsmában voltunk, ez az unokatesóm, Iván munkahelye, és a nagynéném szülinapját ünnepeltük. Meglepetésbuli volt, Dóri és Iván, a nagynéném két gyermeke szervezte, és nagyon jól sikerült. Mari (a nénikém) meglepődött, örült az összegyűlt társaságnak és még meg is hatódott.

Szuper volt!

Szeptember másodikán Ravennában jártunk. Itt sok a régi mozaik a bizánci császárok és a korai kereszténység idejéből.

Hasonlítanak a gyerekek rajzaira, mókás és elképesztő képek. Mikor történelemről olvasok, mindig az az érzésem, mintha az emberiség is azokon a korszakokon menne keresztül, mint maga az ember. Kezdetben, kisbébi korában még nem beszélt, csak óbégatott és kézzel-lábbal evett, azután érdeklődő kisgyerek módjára meg akarta ismerni a világot, most pedig, főképp az elmúlt században tinédzserkorba lépett, mindent jobban tud a szüleinél (Legyen az a természet?

Kedves Pályázók!

Mikor elhatároztam, hogy első meseregényemhez internetes rajzpályázat által fogok illusztrációt gyűjteni, már sejtettem, hogy ez egy nehéz, ámde vidám feladat lesz. Valóban így lett, szívderítő meglepetés volt minden egyes beérkező rajz, melyek hihetetlen módon még nekem is újabb és újabb titkokat árultak el Gomb Oliról, barátairól és kalandozásaikról.

A százféle csodaszép rajzot nézegetve nem bírtam megfékezni mohóságomat, még több és több rajzot kértem Tőletek, Kedves Pályázók, így Gomb Oli történetéből igazi képeskönyv kerekedik!

Augusztus 29.-én szombaton Anyu, a nagynéném és én elindultunk autóval Olaszországba, ámde vasárnap reggel megálltunk Klagenfurtban, hogy megnézzük a Minimundus parkot. Ez a park tele van a világ híres épületeinek, építményeinek lekicsinített másolataival.

Itt igazi óriásnak érezhettem magam!

Rómában vagyok.

Anyu meg én Párizsban.

Kis hajók úszkálnak a vízen, és működik a vasúti közlekedés! Nekem a füstöt pöfögő kicsi vonat tetszett legjobban.

Bizony, szerdán a három kilences napon elbúcsúztam a tengertől, Olaszországtól, és csütörtökön hajnali félhétkor ismét begördültem kedves kis szobám ajtaján.

A jórészt alvással és morfondírozással töltött tizenhatórás út alatt elhatároztam, hogy élményeimről részletes úti beszámolót írok, ámde nem egyben, hanem kis adagokra bontva fogom közreadni, hogy a lehető legtovább tartson az élvezet.

Elsőként megemlítem ideiglenes otthonunkat, a lakókocsit, ami a Florenz campingben parkol, Lido degli Scacchiban.