Pár hete kórházba kerültem, megműtöttek. A torkomon már nehezen csúszott le a papi, ezért nyitottak rajtam egy új bejáratot. Csöveshasú lettem.

Nem volt egyszerű feladat a dokiknak, altatás előtt alaposan körülnéztek a torkomban, és biza! Az én gigám olyan kacifántos, hogy azóta is emlegeti az altatóorvos és számos orvostanhallgató.

Felvételek is készültek, hogy fejlődjön az orvostudomány.

Most kapom a tápot literszám, mindent, ami a csövön befér, hamarosan kövérre hízok.

Kétség nem fér hozzá, itt az ősz. Elsétáltunk vasárnap délután a nővérkémmel és a sógorommal a temetőbe, virágot vittünk a Dédinek. A sok virág, mécses között újra éreztem azt a szívet melengető, karácsonyi illatot.

Anyu és a három unoka, Lili, Tomi, Luca is jött, de ők az autókánkal, mert Anyut kifullasztja a hosszú gyaloglás.

Két napot töltött nálunk a nagy család, Gabi, Tibi és a három gyerkőc. Ez nagy-nagy ritkaság, mert az óriások nehezen tűrik a szűk panelt, no de itt az alkalom a vásár és néhány bevásárlóközpont átböngészésére!