Néhány nap múlva itt a szeptember, vége a nyárnak, jön az utószezon! Minthogy holnap Anyuval és Marival (nénikém) ismét elindulunk, már-már hagyományos utószezoni túránkra Itáliába, úgy érzem itt az ideje, hogy Sopronban töltött előszezoni üdülésünkről meséljek.

Igen, mi jól nevelt nyugdíjasok elő-, és utószezonban utazgatunk, mikor kisebb a tömeg, és az idő... hát, az olyan, amilyen.

Májusban, épp a nagy esőzések előtt pihentünk öt napot egy kedves, soproni panzióban, megcsodáltunk két Esterházy-kastélyt, egyet Fertődön, egyet pedig Eisenstadtban, mindkettőt kívülről, és kicsit Bécsben is voltunk.

Az utóbbi hetekben kicsit betegeskedtem. Miután vízibaleset ért a fürdőkádban és meghúzódtak az ízületeim, kihúzták egy titokzatos (bölcsesség, avagy szimpla rágó) fogamat, és még bekacsintott egy röpke tüdőgyuszi is, most már remekül érzem magam. Hétfőn meglátogattam a háziorvosomat, aki megállapította, hogy az az undorítóan borzalmas gyógyhatású készítmény, melyet keserves kínok közepette el kellett fogyasztanom, kiűzte szervezetemből a kór okozóit