Néhány nap múlva itt a szeptember, vége a nyárnak, jön az utószezon! Minthogy holnap Anyuval és Marival (nénikém) ismét elindulunk, már-már hagyományos utószezoni túránkra Itáliába, úgy érzem itt az ideje, hogy Sopronban töltött előszezoni üdülésünkről meséljek.

Igen, mi jól nevelt nyugdíjasok elő-, és utószezonban utazgatunk, mikor kisebb a tömeg, és az idő... hát, az olyan, amilyen.

Májusban, épp a nagy esőzések előtt pihentünk öt napot egy kedves, soproni panzióban, megcsodáltunk két Esterházy-kastélyt, egyet Fertődön, egyet pedig Eisenstadtban, mindkettőt kívülről, és kicsit Bécsben is voltunk. A szélén.

Sopron nagyon szép és barátságos város.

Itt nem szeretnék pecsenyére sülni, ezért szépséges kendőmbe burkolództam.

Úgy tűnt, Pécstől követtek minket, markológéppel! Azt gondoltam én butus, hogy Sopronban elfeledhetjük a térfelújító munkálatokat, melyek akkortájt Pécsen zajlottak, ámde nem. A soproni főteret is épp átrendezték. Végre nem csak Budapest a fő, megszépülnek a városok, mind, sorra sorra!

Azért persze tettünk egy rázós sétát!

Talán néhány rajongómnak feltűnt, miközben az újabb, rólam készült képeket nézegette, hogy tavasszal friss tolókocsit kaptam. A soproni utazás volt új szekerem főpróbája, hamar kiderült, hogy praktikusan szétszedhető, apró darabokra.

Be kellett jutnom a kincseket rejtő boltocskákba, ez egyértelmű, és sikerült úgy, hogy én egybemaradtam!

Nagyon vicces, amikor ketten-hárman ugranak mellém, hogy felsegítsenek a lépcsőn, meg akarják fogni a tolókocsit, mire Anyu és én felváltva kiáltozzuk, hogy: Ott ne! Ott se! Nem, ott még inkább ne!

Itt ijesztgetem a népeket, ahogy az jó szokásaimhoz illik!

Fertődön szerettük volna bejárni az Esterházy-kastélyt belülről, ámde nálunk sajnos még csak ott akadálymentesítenek, ahol már kötelező. Csak ne hallanám mindig a szokásos magyarázkodást: Műemléket akadálymentesíteni?! De hogyan?

Mintha csupán én tudnék arról, hogy a legrégibb épületeknek is van elrejtettebb, "hátsó" bejárata, ahol remekül mutat a rámpa, van kisebb, kevésbé használt sarka, helyisége, ahova befér a lift, és így tova.

Nem akarásnak, nyögés a vége! Tudja ezt már sok biztonsági őr az okmányirodán.

Viszont a kastély parkját bebarangoltuk, még ha szemerkélt is az eső.

Anyu kék, Mari sárga, Csandi piros, csak, hogy össze ne tévesszük egymást. (A három teletabi.)

Pirulok.

Citromos, aszalt paradicsom.

Zöldséges aszalt paradicsom.

Eisenstadtban is sétáltunk a kastély-parkban.

Láttunk sok egzotikus növényt, és feljutottam egészen magasra!

Íme, itt készülök repülni.

 A főutcán fesztiválra készülődtek.

Jöttek vándorzenészek és egy megélhetési mozgássérült. Neki bizonyára nem volt hallása. A kastély bejáratánál letette a sapkáját maga elé, felvette a rokkant testhelyzetet és szánalmasan bámult a semmibe. Bízom abban, hogy inkább a színészi alakítást értékelte az, aki dobott neki valamit, és semmiképp sem a sajnálat késztette adakozásra.

A képen én nem megélhetési mozgássérült, hanem igazi vagyok.

A második Esterházy-kastély előtt hunyorgok.

Ez már Bécs széle, a Mariahilfer templomban gyönyörködök.

Nagyon tetszik a kicsi király a vitrinben, és a sok mécses. Mi is gyújtottunk mécsest, ahogy minden templomban szokásunk.

Május tizenötödikén hazatértünk, és másnap leszakadt az ég.

Mindent elöntött a víz.

Holnap délnek veszem az irányt, indulok a mérsékelten napfényes Itália felé.

Szép időket!

Csandi