Álombéli, békés, fénylő, szép Karácsony,

Legyen valósággá ez a boldog Álom!

Szeretettel: Cserepes Andrea Csandi

Pénteken leszedték a hímzést a pocakomról, hurrrá! Most ismét a szekeremben csücsülök, kissé kényelmetlen még, de apránként visszaszokok. :)))

Januárban kapok a hasicsövim helyett egy kupakot, épp olyat, amilyen a gumimatracokon, strandlabdákon és a guminőkön van:

Valami ehhez hasonlót.

Szuper és elképesztő az Élet!

Szép időket!

Csandi

Pár hete kórházba kerültem, megműtöttek. A torkomon már nehezen csúszott le a papi, ezért nyitottak rajtam egy új bejáratot. Csöveshasú lettem.

Nem volt egyszerű feladat a dokiknak, altatás előtt alaposan körülnéztek a torkomban, és biza! Az én gigám olyan kacifántos, hogy azóta is emlegeti az altatóorvos és számos orvostanhallgató.

Felvételek is készültek, hogy fejlődjön az orvostudomány.

Most kapom a tápot literszám, mindent, ami a csövön befér, hamarosan kövérre hízok.

Kétség nem fér hozzá, itt az ősz. Elsétáltunk vasárnap délután a nővérkémmel és a sógorommal a temetőbe, virágot vittünk a Dédinek. A sok virág, mécses között újra éreztem azt a szívet melengető, karácsonyi illatot.

Anyu és a három unoka, Lili, Tomi, Luca is jött, de ők az autókánkal, mert Anyut kifullasztja a hosszú gyaloglás.

Két napot töltött nálunk a nagy család, Gabi, Tibi és a három gyerkőc. Ez nagy-nagy ritkaság, mert az óriások nehezen tűrik a szűk panelt, no de itt az alkalom a vásár és néhány bevásárlóközpont átböngészésére!

Minden Kedves Olvasónak ezúton üzeni Cserepes Andrea,

a híres egérrel író író,

hogy 

Álomzöld

című mesekönyve

Korcsok Lili színes rajztaival

hamarosan megjelenik

a webáruház polcain!

Szép időket!
Csandi Cserepes Andrea

Hétfőn eljött hozzám Apukám, hozott marcipánkrumplit, meg egy csomó bélyeget. Nem mintha gyűjteném a bélyegeket (még azt is), ámde ő se gyűjti, ezért az ismerőseitől, barátaitól kapott bélyegeket mindig elhozza nekem, mert reméli, örömöt okoz vele.

Idős, nagyon beteg anyósa meghalt, és most az ő mütyűrkéit, a férje bélyeggyűjteményét is megörököltem.

Sok-sok régi bélyeg, a segéderő Zsófival átlapozgatjuk majd, lefényképezzük, és talán elboltolom egy vérbeli bélyeggyűjtővel.

Eljött hozzánk a nővérkém, Gabi pár héttel ez előtt, és itt maradt egy egész hétvégére. Segített Anyunak kitakarítani, mert hát bizony, Anyusz próbálta így, próbálta úgy, próbálta hidegben, melegben, hét végén, hét elején, de a NAGYtakarítás mindig legyűrte. Összefogott az asztmával meg a cigivel Anyu ellen.

Ámde Gabival hipszi-hopsza! Győzelem!

Volt itt minden, por törlése, ablakok tisztítása, még haj bodorítás is, dajjervíz nevezetű bűzös vegyszerrel!

Augusztus kilencedikén ideröppent Amerikából Prince, a nagybátyám Jóska és a fia, vagyis az unokatesóm Attila:

Majd, hogy nem együtt jöttek, de Prince nem látogatott meg. Ez utóbbit nem bánom, annak meg örvendezek, hogy a bácsikáim (kettő is) és még néhány rokon eljött, talizni velünk.

 Balról jobbra: András nagybácsi, Anyu, Lili unokahugi, Luca unokahugi, Jóska nagybácsi, Attila unokatesó. És persze én!

Sajnos Ati nem volt túl bőbeszédű, hiába kérdezgettem, kevés információt tudtam kihúzni belőle.

Hol készült az alábbi kép?

 Montenegró? Rijeka? Isztambul? 

Nem!

Pécsen mutogatom magam, épp augusztus huszadikán. Elvegyültem a turisták seregében, mintha nem is lennék hazai madár.

A világ mindenhol ugyanolyan szép, de az emberek nagyon különbözőek. Minden utazónak azt tanácsolom, csakis azért vándoroljon el messzire, hogy megismerjen más és más embereket!

 Szép időket! Csandi

Réges-régen, 2006, 2007 nyarán azzal kezdtem a napjaimat, hogy vízfestményeket pingálgattam a Mozgi Klub udvarán. Laci ápolónk, akit olykor smasszernek becéztem, már jó előre kipakolta az asztalkámat, arra pedig a festegető eszközeimet, úgyhogy én hajnali fél nyolckor csak átsuhantam a kihalt Klubon, leparkoltam az üres papír előtt, lassított villámmozdulattal felkaptam az ecsetet és nekiláttam az aznapi műremeknek.

Titokzatosságot, rejtélyt érzek erről a képemről.