A múlt héten a szobámban rendezkedtünk Anyuval, átpakolgattuk a kis dolgaimat a polcokon, a vitrinemben és keretet kaptak a kedvenc meseillusztrációim. Jó látni, hogy mások lelkivilágában mi mindent indít el egy mese.

Egyszer csak feltámad bennem egy gondolat, elkezdek leírni egy történetet, töprengek, átírom itt, meg ott, csiszolgatom, fényesítgetem és végül azt mondom magamnak: kész, így tökéletes! Útnak indítom, és a mese hihetetlen módon életre kel. Olyasmiket tesz, amelyekről nem állapodtunk meg soha, egyeseket megnevettet, másokat könnyekre fakaszt és mindent kifecseg.

Jó napot kívánok Kedves Emberek!

Nem gondoltam, hogy idén ilyen hirtelen ránk tör a tél. Sőt. Valójában úgy gondoltam, idén nem is lesz tél, hiszen nyár sem volt.

Most jó itthon. Békés meleg kuckómból figyelem, mi zajlik odakint, a harapós világban. Nekem jó helyem van szerencsés vagyok. Anyuval csendes ellökögetjük egymást, még háziállatokat is tartunk: egy sereg cinkét!

Csak egy dolog zavar. Anyu aktív, jómagam passzív-masszív dohányzása. No de, minden királyságban van egy szemétlerakó, nem igaz?