A múlt héten a szobámban rendezkedtünk Anyuval, átpakolgattuk a kis dolgaimat a polcokon, a vitrinemben és keretet kaptak a kedvenc meseillusztrációim. Jó látni, hogy mások lelkivilágában mi mindent indít el egy mese.

Egyszer csak feltámad bennem egy gondolat, elkezdek leírni egy történetet, töprengek, átírom itt, meg ott, csiszolgatom, fényesítgetem és végül azt mondom magamnak: kész, így tökéletes! Útnak indítom, és a mese hihetetlen módon életre kel. Olyasmiket tesz, amelyekről nem állapodtunk meg soha, egyeseket megnevettet, másokat könnyekre fakaszt és mindent kifecseg. Árulkodik!

Szóval, mesét írni veszélyes dolog. Jómagam is egyre ritkábban, de még bátorkodom írni, most legújabb mesekönyvemet szerkesztgetem. 

A címe "Álomzöld". Lili, az unokahúgom rajzai tarkává teszik.

 Íme, Lili egyik rajza az új mesekönyvemből, ez a kedvencem!

Most elérkezett az évnek azon időszaka, melyben nem mozdulok ki jó meleg otthonomból. Odakint a levegő hőmérséklete olykor-olykor kifejezetten negatív, és ez nem nekem való. Idebent kellemes meleg van és barátságos a környezet.

Mindenkinek ennyi jót kívánok, legalább!

Csandi