Az utóbbi hetekben kicsit betegeskedtem. Miután vízibaleset ért a fürdőkádban és meghúzódtak az ízületeim, kihúzták egy titokzatos (bölcsesség, avagy szimpla rágó) fogamat, és még bekacsintott egy röpke tüdőgyuszi is, most már remekül érzem magam. Hétfőn meglátogattam a háziorvosomat, aki megállapította, hogy az az undorítóan borzalmas gyógyhatású készítmény, melyet keserves kínok közepette el kellett fogyasztanom, kiűzte szervezetemből a kór okozóit. Mindet!

Fitt vagyok, fittebb mint valaha, így hát Szent István király ünnepén ismét belevetettem magam a pécsi közterelésbe.

Mert, mint tudjuk, színesebbnél színesebb kulturális programok várják a kedves Pécsre látogatókat és Pécsett éldegélőket, na hol?

Pécs utcáin, közterein.

Szeretem a nyüzsgő tömeget, főképp mert most van hely, ahol a sok ember csak úgy hömpölyög. Énekeltem, és kicsit táncoltam a Dóm téren, később pedig meglestem, hogyan festik a falra a fényt a Kossuth téren.

Élveztem. Csak több kellene. Még, még!

Szép időket!

Csandi