Bizony, szerdán a három kilences napon elbúcsúztam a tengertől, Olaszországtól, és csütörtökön hajnali félhétkor ismét begördültem kedves kis szobám ajtaján.

A jórészt alvással és morfondírozással töltött tizenhatórás út alatt elhatároztam, hogy élményeimről részletes úti beszámolót írok, ámde nem egyben, hanem kis adagokra bontva fogom közreadni, hogy a lehető legtovább tartson az élvezet.

Elsőként megemlítem ideiglenes otthonunkat, a lakókocsit, ami a Florenz campingben parkol, Lido degli Scacchiban. Anyu igencsak szeretett volna behurcolni a lakókocsiba, de a szűk ajtón történő átpréselődés erősen megkárosította volna az egészségemet, és erről határozott fellépéssel sikerült is meggyőznöm őt és a nagynénémet is. Viszont a lakókocsi elősátra a felfújható, légpárnás ágyam és a pihepuha pehelypaplanom tökéletes kényelmet biztosított számomra!

De ami a legfontosabb: egy röpke séta, és már ott is a homok, a sok kagyló és a tenger !!!

Csak egyszerűen belegurulok, és ott van, egészen közel, hallom, ahogy zúg, érzem a hullámokat a lábamon, a tengeri illatokat a szélben, minden természetes!

Isteni!

Folytatom később.

Véget ért a IV. és legutolsó Gomb Oli Rajzpályázat, egy hét múlva kihirdetem, ki lett a győztes. Azután összerendezgetem a csodaszép illusztrációkat, és megkezdődhet a Gomb Oli mesekönyv szerkesztése.

Emellett ne feledjünk ma (is) dalolni! Persze magyarul, mert más nyelveken rettenetesen rusnya az akcentusunk.

Tegnap este szomorúan láttam a tévéhíradóban, hogy itt a déli régióban nincs "Magyar Dal Napja" koncert. Ez csakis egyet jelenthet: itt Pécsen és az ország déli részén nekünk kell képviselni a magyarul dalolókat.

Rajta hát, Kedves Délvidéki Barátaim és Ismerőseim, daloljunk!

Daloljunk, énekeljünk ma, holnap, holnapután és minden nap !!!

Üdvözlettel: Csandi