Szeptember másodikán Ravennában jártunk. Itt sok a régi mozaik a bizánci császárok és a korai kereszténység idejéből.

Hasonlítanak a gyerekek rajzaira, mókás és elképesztő képek. Mikor történelemről olvasok, mindig az az érzésem, mintha az emberiség is azokon a korszakokon menne keresztül, mint maga az ember. Kezdetben, kisbébi korában még nem beszélt, csak óbégatott és kézzel-lábbal evett, azután érdeklődő kisgyerek módjára meg akarta ismerni a világot, most pedig, főképp az elmúlt században tinédzserkorba lépett, mindent jobban tud a szüleinél (Legyen az a természet? Isten? Sors? Földönkívüliek?), és nem kedveli őket. Viszont lassacskán ebből a korszakból is kinő, mert kezdi kapisgálni, hogy így vagy éhen hal, vagy súlyos baleset éri.

Mi a véleménye a Kedves Blogolvasónak?

Visszatérve ravennai élményeimhez: a San Giovanni Evangelista templomban megnézegettünk néhány mozaikot, erről feltöltök egy kisfilmet is.

Nekem a szarvasos a kedvencem.

Garibaldi és én a Garibaldi téren.

Televolt az utca, de mindenkit elijesztettem... Ott messze még fut valaki!

Megnéztük Dante síremlékét.

Íme odabent.

Egy erődben találtunk egy kedves, parkos játszóteret. Ücsörögtünk kicsit, míg a nagymamák, nagypapák játszottak a kisunokákkal, vagy csak épp szemmel tartották őket. Barátságos, békés hangulata volt a helynek, pedig ki tudja, régen miféle zord katonák harcolásztak itt?!

Az erőd kapujában égek.

Itt jobban látszik az erőd, de én biztosan jól látszom, igaz?

Itt is rajta vagyok ám a képen!

Piazza del Popolo. Nem, ezen a képen nem vagyok rajta, sosem öltözöm csupa feketébe.

Hörpölök, és elmélkedek arról, hogy Ravennába tán még visszetérek...

Szívből üdvözöl Mindenkit: Csandi