Éljen! Éljen! Éljen!

Meggyógyultam!

Már lassan egy hónapja történt, hogy kisebb balesetet szenvedtem a fürdőszobában, megütöttem a jobb térdemet és a bal bokámat.

Pár hétig fájdalmasan mozgolódtam, ámde a gondos ápolásnak köszönhetően, amely különböző állagú és illatú kencékkel történt, mindez már a múlté.

Lábacskáim már nem fájnak, nem jajgatok, ismét fásli nélkül létezem, mint a többi felszabadult múmia!

Szép időket!

Csandi

Kedves és Kedvetlen Emberek!

Aki szívesen nézeget szép régi fényképeket Pécsről, az most láthat egy kis gyűjteményt ezen a honlapon:

Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, http://jpm.hu

Bal oldalon "A sokszínű Pécs" feliratra kattintva nézegethetők a képek és olvashatók a gondolataim.

Szép időket!

Csandi

Szombaton elvegyültem a pécsi éjszakában.

Kihagytam a kaszinót meg a nájtklubot, de megnéztem a Sheketak sót, itt felszólításra táncra perdülünk:

Ott vigyorgok a tömeg mögött. Nem látszom, mert kicsi vagyok, öreg-gyerek, ahogy egy kislány mondta. A gyerkőcöknek általában én minden egyéb látványosságnál érdekesebb vagyok, és ez nagy kiváltság. Ők mindent tudnak, a személyemet is mindig pontosan megnevezik, mint például játéknéni, vagy öreg-gyerek.

Ma megroppant a jobb térdem is. Még a hétfői vízi balesetemkor megütöttem, de csak elhanyagolható módon, ezért igyekeztem megfeledkezni róla. Csakhogy ma egy szokásos mozdulatnál: ripiropi.

Hiába, luxus nekem ez a két láb! Nem mondom, csodaszép rajta mamusz, lóbálni is nagyszerűen lehet, de túl sok a vesződség vele.

Odaadjam az első pitbullnak, akivel összefutok? Nem, azt azért mégse.

Szép időket!

Csandi

Furcsák vagyunk mi, emberek. Tudjuk, mi a helyes, leírtuk vaskos könyvekben, pontokba szedtük, mégsem tesszük. Szerintem ez azért van így, mert amit tudunk, az sosem boldogít minket, csak az tesz boldoggá, amit érzünk. Sosem tanulunk, csak megismételjük ami jó volt, akkor is, ha rossz vége lett.

Előfordul, hogy toprongyos éhező embereknek azt mondják a gazdag szomszédok: Átmegyünk hozzátok játszani oda, a nyomor közepébe! Csapunk egy fergeteges ramazurit, jó lesz, mert viszünk pénzt és meglát majd titeket a Világ!

Itt a nyári kánikula (igen, van őszi és téli kánikula is), szaporodnak a vízi balesetek. Ma, miközben Anyu épp behelyezett a fürdőkádba, kicsúsztam a kezéből és megrándult a bal bokám.

Szerencsére nagyobb baj nem történt, mindketten túléltük. Viszont most pár hétig bicegni fogok, táncról pedig szó sem lehet.

Szép időket!

Csandi

 Hétfőn ismét elvegyültem a népek között a város közepében.

Ámuldozok az újjáépített csodaszép tereken!

Azok az utcák, terek, ahol annyit csavarogtunk kiskoromban, már nincsenek sehol. Eltűnt a régi, de mégsem!

Sok-sok tüneményes gyerkőc csavarog anyuval, apuval, mert az élet nem áll meg soha.

Most el kell indulnom nekem is, hogy az átváltozott Pécs és én újra barátok legyünk. Meg fogom szeretni, csak legyen hozzá időm.

Ma elkezdődött az Ünnepi Könyvhét!

Idén szerénytelen személyem, azaz Csandi könyvei is megszerezhetők - és megszerethetők - a 114. pavilonban.

(Budapest, Vörösmarty tér)

Szép időket!

Csandi

Tegnap spontán módon és teljesen váratlanul valóra vált egy régi álmom: megtekintettem a Zsolnay Múzeumot!

Voltaképpen fesztivált kerestünk, amelyeknek helyszíne "Pécs közterei". Pécs közterein sok embert találtunk, bizonyára ők is fesztivált kerestek, és így egytömegben már egészen fesztiválszerűek voltunk.

Benéztünk a Zsolnay Múzeumba és meglepetésként mit találtunk? LIFTET !

Három fiatalkorú mamival voltam, Anyuval, a nagynénémmel és egy ismeretlen barátnőjével, akinek szeméjét illetően csak találgatni tudok, ámde felesleges, amíg tolni képes, nekik talán még meglepőbb volt ez a technikai fejlődés.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy sok-sok betonházzal körbevett betonház első emeletén gubbaszthatok, és hatalmas erkélyablakon át leshetem a táncoló fákat. Az elmúlt napokban úgy buliztak a ház előtt, mintha valami operettet adnának elő, attól tartottam, kirántanak a szobából és ihaj csuhaj! Ripp-ropp csárdás!

Holnap pünkösd hétfő, elindulunk a magunk útján.

Bizom benne, hogy nap is kisüt, mert bár a piros esőköpönyegemben fölöttéb csinos (mondhatnám, sexi) vagyok, íme;

 mégsem szeretném egész nyáron ezt viselni.