Strasbuourg a Rajna völgyének egyik legvonzóbb nagyvárosa . Gazdasági, kulturális és idegenforgalmi központ. Kikötővárosnak is nevezhetjük.. Egyetemi város, püspöki székhely, katonai kormányzóság,, közlekedési gócpont, vásárváros, az Európa Tanács és az Európa-parlament székhelye.

Strasbourg Elszász fővárosa,  mindenféle földi  jókat tartogat  az inyek  számára.: elsősorban a libamájpástétomot (amely néha magyar export áruból származik), a fehérborral megöntözött híres halételt, a matrózt, a "kéken" felszolgált pisztrángot,  rajnai lazacot, rizlingeggel lelocsolt kakast, a münsteri sajtot,  a sok gyümölcsös lepényt (áfonyával, szilvával, amit itt"guetchenek  mondanak, málnával), a kuglófot (elszászi németséggel kugelhopf), jó sört, az elszászi borok sokaságát: a szilvánit, a rizlinget, a muskotályt, a traminit a Tokaid'Alsacet, a gyümölcspálinkánkat, a guetchetés a Kirsch-t (cseresznye), a Mirabellet (sárgaringló), meg a traminiiből készített törkölypálinkát.

Minden húshagyó kedd előtti vasárnap rendezik meg a karnevált, junius közepén két héten át a a nemzetközi zenei fesztivál, szeptember elején árumintavásár  vonz sok látogatót Strasbourgba.

Mindezek látványosságok, de szállodai zsufoltságot is jelent. Július elejétől augusztus  végéig  tartanak a nagy nyári egyetem tanfolyamai.

Strasbourgban is van bolhapiac szerdán és szombaton reggel a Vicil Hopital téren.

ces photos illustrent la réunion de Strasbourg au cours de laquelle les personnages du roman décident des actions que va mener leur mouvement pour établir une organisation en réseau et quitter les systèmes de pouvoirs civils et religieux actuels.

Strasbourg fut la capitale de la Décapole d'Alsace, un réseau de dix villes libres au Moyen-Age. Puisse cette expérience d'une organisation en réseau être  toujours utile au Parlement européen pour fonder une Europe qui saura quitter nos systèmes de pouvoirs civils et religieux pour développer des réseaux de vie citoyens et servir d'exemple pour les autres continents en étant capable de marier les cultures humaines dans un savoir global.

vous qui vous intéressez à la construction de l'Union européenne, prenez avant toute chose connaissance de la première organisation confédérale qui nous soit connue : la Grande Loi qui Lie les 6 nations du peuple des indiens iroquois, elle servit de base de travail aux pères de la Déclaration d'Indépendance des États-Unis d'Amérique et de la Constitution des États-Unis d'Amérique, malheureusement les évènements en 1789 ne permirent pas aux intellectuels français de transposer cette manière d'organiser un ensemble de peuples chez nous, en France où pourtant se trouve l'origine historique de cette Grande Loi qui Lie : l'organisation en réseau développée par les mouvements monastiques puis les ordres chevaliers, en particulier l'ordre du Temple lorsque la flotte templière traversait l'Atlantique pour faire du commerce avec les Amériques et principalement pour ramener l'argent des mines du Mexique. En France, cette organisation en réseau détruite par Philippe le Bel, reste tabou et interdite. Pourtant l'Europe des cathédrales fut une période florissante et une époque de plus grande liberté pour les peuples avant l'instauration de l'absolutisme royale puis du centralisme des états. Détruite en Europe et donc inconnue dans nos archives, cette organisation transmise vers 1 300 aux indiens de la région des Grands Lacs d'Amérique du Nord, nous est parvenue intacte. Cette organisation politique confédérale a enthousiasmé Marx et Engels et bon nombre de penseurs des 18ème et 19ème siècle : ses principes sont toujours actuels, notamment le principe de subsidiarité inscrit parmi les fondements de la constitution européenne, projet de constitution non ratifié par référendum par les français au printemps 2005. Pourtant nous avons besoin de cette manière d'organiser des peuples pour bâtir l'Europe politique

Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával 2005. április 5-én magyar fotóművészek válogatott képeiből, Lévai Katalin fotókiállítást szervezett, melyet Martin Schulz-al, a Parlament szocialista frakciójának vezetőjével, és Tabajdi Csaba képviselőtársával nyitott meg. Az eseménysorozat a szolidaritás, a társadalmi igazságosság, és esélyegyenlőség európai érvényű eszméjét hivatott hírdetni.

A kiállítás koncepciója

Az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a modern szociáldemokrácia értékei gondolatkört alapul véve, a következő elvek mentén valósítottuk meg a kiállítást.

Magyarország már majdnem egy éve tagja az Európai Uniónak ezért egy rendkívüli, a magyar fotográfia történetének nemzetközi hírnevére is építő fotókiállítás keretei között szeretnénk megmutatni, hogy abban az országban, ahol Kertész Andor, azaz André Kertész, Halász Gyula, azaz Brassaï, Friedmann Endre Ernő, azaz Robert Capa, Almásy Pál, azaz Paul Almásy (lehetne folytatni a sort) született, mi történt az elmúlt 15 évben. És egyrészt hogyan folytatódik ez a fotográfiai hagyomány, másrészt hol lelhetőek fel a mindennapokban a fent megnevezett értékek.

Az egymással párhuzamosan futó szálak mutatják be az elmúlt időszakot, mi az, ami ebben a témakörben foglalkoztatta az embereket és a művészeket.

Egyrészt fotóriporterek dokumentum fotóiból válogattunk, alapul véve a minden évben megrendezett sajtófotó pályázatot.
Másrészt ugyanezen periódusban történt események hogyan csapódtak le a művészek kérdésfeltevéseiben, hogyan változott meg művészi stratégiájuk az alapgondolatkör tekintetében, milyen olyan általános értékrendre kérdeztek, kérdeznek rá, ami túlmutat a konkrét helyzeten.

A kiállított dokumentumfotográfiák ereje alapvetően a megtörtént események realizmusában van, amit a képen látunk, az megtörtént a valóságban, és ha megtörtént, akkor igaz. Amennyiben fénykép is készült róla, akkor a kép, mint bizonyság is erősíti az esemény hiteles voltát.

A művészi kérdésfeltevés, még ha konkrét esemény alapján készül is, akkor is távolít a mindennapoktól, az értékek általános szintjén kérdez és válaszol, filozófiai szempontból közelít meg és mindenképpen túlmutat az itt és most értékein és általános érvénnyel mutatja meg azt, hogy mindannyiunknak joga van ugyanazon esélyekhez. A képek európai értékeket közvetítenek, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia az egyenlőség és a jogállamiság eszméjét.
E kettős bemutatás azért fontos, mert meggyőződésünk, hogy a bennünket körülvevő képözönben, szokatlanságra is szükség van, hogy újra és megint megláthassuk ezeket a fontos értékeket, hogy a kép befogadása során másokra és magunkra ismerhessünk, tudjuk, hogy mindannyian egyenlők és különbözőek vagyunk.

A megközelítés szokatlansága, a két párhuzamos szál egymást erősítve, rendkívüli erőt sugároz, mert ugyanazon emberi értékeket két szempontból mutatja be, szakítva egyúttal e kérdéskör bemutatásának hagyományos megjelenítésével.
Ebben a párhuzamos megmutatásban épp a nézőpontok különbözősége miatt izgalmas, nem a megszokott klisékre épülő, hanem egy új Magyarországot szeretnénk bemutatni, ahol kialakulóban van az új rend: a szociális igazságosság és védelem. A gyermekek jogainak védelme, a társadalmi kohézió és szolidaritás.
Ahol kulturális örökségünket megőrizzük, és gazdagítani kívánjuk, ahol él a kulturális sokszínűség. Legyen tükre ez a kiállítás a megújuló Magyarországnak, és egyben az Európai Uniónak

Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával 2005. április 5-én magyar fotóművészek válogatott képeiből, Lévai Katalin fotókiállítást szervezett, melyet Martin Schulz-al, a Parlament szocialista frakciójának vezetőjével, és Tabajdi Csaba képviselőtársával nyitott meg. Az eseménysorozat a szolidaritás, a társadalmi igazságosság, és esélyegyenlőség európai érvényű eszméjét hivatott hírdetni.

A kiállítás koncepciója

Az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a modern szociáldemokrácia értékei gondolatkört alapul véve, a következő elvek mentén valósítottuk meg a kiállítást.

Magyarország már majdnem egy éve tagja az Európai Uniónak ezért egy rendkívüli, a magyar fotográfia történetének nemzetközi hírnevére is építő fotókiállítás keretei között szeretnénk megmutatni, hogy abban az országban, ahol Kertész Andor, azaz André Kertész, Halász Gyula, azaz Brassaï, Friedmann Endre Ernő, azaz Robert Capa, Almásy Pál, azaz Paul Almásy (lehetne folytatni a sort) született, mi történt az elmúlt 15 évben. És egyrészt hogyan folytatódik ez a fotográfiai hagyomány, másrészt hol lelhetőek fel a mindennapokban a fent megnevezett értékek.

Az egymással párhuzamosan futó szálak mutatják be az elmúlt időszakot, mi az, ami ebben a témakörben foglalkoztatta az embereket és a művészeket.

Egyrészt fotóriporterek dokumentum fotóiból válogattunk, alapul véve a minden évben megrendezett sajtófotó pályázatot.
Másrészt ugyanezen periódusban történt események hogyan csapódtak le a művészek kérdésfeltevéseiben, hogyan változott meg művészi stratégiájuk az alapgondolatkör tekintetében, milyen olyan általános értékrendre kérdeztek, kérdeznek rá, ami túlmutat a konkrét helyzeten.

A kiállított dokumentumfotográfiák ereje alapvetően a megtörtént események realizmusában van, amit a képen látunk, az megtörtént a valóságban, és ha megtörtént, akkor igaz. Amennyiben fénykép is készült róla, akkor a kép, mint bizonyság is erősíti az esemény hiteles voltát.

A művészi kérdésfeltevés, még ha konkrét esemény alapján készül is, akkor is távolít a mindennapoktól, az értékek általános szintjén kérdez és válaszol, filozófiai szempontból közelít meg és mindenképpen túlmutat az itt és most értékein és általános érvénnyel mutatja meg azt, hogy mindannyiunknak joga van ugyanazon esélyekhez. A képek európai értékeket közvetítenek, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia az egyenlőség és a jogállamiság eszméjét.
E kettős bemutatás azért fontos, mert meggyőződésünk, hogy a bennünket körülvevő képözönben, szokatlanságra is szükség van, hogy újra és megint megláthassuk ezeket a fontos értékeket, hogy a kép befogadása során másokra és magunkra ismerhessünk, tudjuk, hogy mindannyian egyenlők és különbözőek vagyunk.

A megközelítés szokatlansága, a két párhuzamos szál egymást erősítve, rendkívüli erőt sugároz, mert ugyanazon emberi értékeket két szempontból mutatja be, szakítva egyúttal e kérdéskör bemutatásának hagyományos megjelenítésével.
Ebben a párhuzamos megmutatásban épp a nézőpontok különbözősége miatt izgalmas, nem a megszokott klisékre épülő, hanem egy új Magyarországot szeretnénk bemutatni, ahol kialakulóban van az új rend: a szociális igazságosság és védelem. A gyermekek jogainak védelme, a társadalmi kohézió és szolidaritás.
Ahol kulturális örökségünket megőrizzük, és gazdagítani kívánjuk, ahol él a kulturális sokszínűség. Legyen tükre ez a kiállítás a megújuló Magyarországnak, és egyben az Európai Uniónak