Az alábbi énekelhetõ versre bukkantam  egy hirdetõ ujságban:

 (szerintem nagyon aranyos)

 Nyugdijas Dal

Elszaladtak az évek felettünk

Csends szívvel nyugdijasok lettünk

Felnevelve gyermeket, családot

Nyugdijasként éljük a világot.

Nyugdijasnak nincsen semmi vágya

Csak, hogy boldog legyen a családja

Szeretetben, boldogágban éljen

Gyermekek és unokák körében

Nyugdijas klub hová összejárunk

 Benne szintén otthonra találunk

Legyen minden együtt töltött óra

Békesség és öröm hordozója

Mi legyen a nyugdijas dal vége,

Legyen köztünk, s a világon béke

Adjon Isten még sok boldog évet

Békességet, erõt, egészséget.

A lírai kifejezésnek a költészetben hangulat és alkalom szerint más más formái alakultak ki.

A lirai kifejezés legegyszerûbb formája a dal. (dallamra szabott költemény )

Egyéni érzelmet fejez ki, de úgy, hogy viszhangot verjen a közösségben.

A klasszikus lírai mûfajok közül nagy változáson ment keresztül az elégia.Eredetileg disztichonokban írt szerelmes vers volt., érzéki jelenetek festésével. A XIX század folyamán nyerte a mûfaj mai értelmét. Bánatos hang, néha csak hangulattal, néha valami gyászos eseménnyel kapcsolatban, mely a költõt elmélkedésre ösztönzi.

Értelmét a görög líra, vagyis lant szó adja meg. A vers a legrégibb idõkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték. A költõk mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhetõ formájától..A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költõ nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletû kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Dajkadalt, siratóéneket, szerelmes verset, harci riadót messze a történeti idõk elõtt is énekelt az ember.