A lírai kifejezésnek a költészetben hangulat és alkalom szerint más más formái alakultak ki.

A lirai kifejezés legegyszerűbb formája a dal. (dallamra szabott költemény )

Egyéni érzelmet fejez ki, de úgy, hogy viszhangot verjen a közösségben.

A klasszikus lírai műfajok közül nagy változáson ment keresztül az elégia.Eredetileg disztichonokban írt szerelmes vers volt., érzéki jelenetek festésével. A XIX század folyamán nyerte a műfaj mai értelmét. Bánatos hang, néha csak hangulattal, néha valami gyászos eseménnyel kapcsolatban, mely a költőt elmélkedésre ösztönzi. Az elégia gyakran válik mély filozófiai gondolatok hordozójává. Ez a keserűség azonban sohasem válik tragikussá hanem halk bánatban és szomorúságban oldódik fel. A költő nem lázad fel a természet és a társadalom rendje ellen, hanem belenyugszik a megváltozhatatlanba.

Az óda műfaját az ősi görög költészettől fogva jellemzi, hogy egyes személyekhez, vagy személyekről szól szinte a vallásosságig emelkedett hangon A felvilágosodás és a reformkor  éveiben érte el népszerűsége csúcsát.

Rapszódia műfajának jellegzetes vonása az eszmék szabad csapongása. A költői szenvedély heve szétfeszíti a zárt formát, a gondolatok egymást kergetik, s a vers egységét csak a látomás belső hangulati összefüggése biztosítja.

Az epigramma görögül feliratot jelent, amit gyakran kőbe véstek, s ez is magyarázza szűkreszabott terjedelmét és általános tartalmát. Az epigramma görög fajtája valami bölcsességet fejez ki. A rómainak csípős, szatirikus  jellege van. Formája legtöbbször disztishon, azaz egy hexameterből és egy pentameterből áll.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)