Ezzel a cikkel nem azt szeretném sugallni, hogy ne legyenek internetes barátaink, inkább azt, hogy ne csak azok legyenek.

Ebben az elérzéstelenített világban, amikor túl sokat követelnek tőlünk, alig jut már idő és energia az ellentmondásokkal teli élő kapcsolattartásra.

Felnőtt egy új generáció kiknek nincs idejük mély barátságokat ápolni, viszont az internetnek köszönhetően  rendelkeznek egy új kapcsolattartási hálóval, egy olyan tőkével emilyen egyetlen előző nemzedéknek sem volt.

Vers Halottak napjára

Egyedül sétálok kinn a temetőben,
lassan-lassan közeleg az est,
mindenütt, mint két könyörgő kar
tűnik elém egy-egy fakereszt.

Rajtuk koszorúk,- borostyánlevéllel,
s elmosódott régi-régi nevek.
Minden síron gyertyák, csonkán leégve,-
ellobbannak, mint az életek…

A síroknál a hozzátartozók
könnyes szemmel, némán álldogálnak,
gondolatban az elhunyttal együtt
egy régi, boldogabb időben járnak.

Amott egy sír bújik,- szegényen, árván,
senki nem sír felette könnyeket…
szomorúan, némán állok meg én,
olvasom a szúrágta betűket.