"Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként
kerestem a kenyerem,, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más
és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor
kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm
elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem
láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és
hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél.

Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem.
Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már
ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek.
Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál.
Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt.