Nem csak a mai életformánk folytatása lehetetlen, de a régi életformák visszatérése is. Csak előre lehet menekülni, egy egészen új társadalmi forma és egy teljesen más emberi létezési mód irányába – ha nem akarunk elpusztulni.

Ha a család külföldre megy

Biztosabb megélhetés, több lehetőség: ezt remélik a külföldi munkát választók. Családosként azonban új problémákkal is szembe kell majd nézni.

A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat
Dús legelõk, mezõk váltják fel a lombos fákat
Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról
Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból

A kormány azt üzente, maradjunk otthon
A férfiakra szükség van a fronton
A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom
Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták
Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát

És most így haladnak együtt a menekültek az országúton
Békés tájak kísérik õket útjukon
A távolban mögöttük füstölgõ házak
Az otthonaik már lángokban állnak
Félelem, rettegés és remény az arcokon

Fegyverem a sárban, futok az üldözõk elõl
Gyáva voltam, mert nem lõttem
Elszöktem a harcmezõrõl

És most így haladnak együtt a menekültek az országúton
Békés tájak kísérik õket útjukon
A távolban mögöttük füstölgõ házak
Az otthonaik már lángokban állnak
A gyûlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon

Vers: Gyulai Pál 1856.
zeneszerző: Madarász Katalin

GYULAI PÁL: KÜLFÖLDÖN.


Jaj mit hallok, magyar nótát, Istenem!
Könnybe borul, könnybe lábad a szemem.
Nem hallottam a mióta bujdosom,
A mióta idegen föld a honom.
.
Beh szomorú, beh jól esik, Istenem!
Úgy elbúsul, úgy megkönnyűl a szivem
Ujra enyém minden, amit szerettem,
Elsiratom ujra, amit vesztettem.
.
Sírva vigad szegény magyar bujában,
Éljen otthon vagy idegen hazában,
Sírva vigad, mig világ ily sorja tart...
Szánd meg, Isten, szánd meg immár a magyart.