Ezt a várost szavakakkal elővarázsolni lehetetlen vállalkozás. Szerelmes költői sem tudják egyszerre a versosok karjaiba ölelni mindazt, ami   Párizs. A mégoly csillogó mondatok a fénycsóvaként ható meglátások is csupán hol ezt, hol azt az arcát mutatják meg a városnak. Viktor Hugónak van igaza, amikor a Nyomorultakban igy kiállt fel: " Párizs a Kozmosz szinonimája."

"A szép ámulások szent városa ez", ámulni való a az Eifel-torony vasalkotmánya, és a Diadaliv napóleumi gőgje, de elcsodálkozhatunk azon is, hogy e kétezer éves városban a múlt gazdag emlékei között, mint lüktet a modern élet, a Rond- Point de la Défense-nél beton és üvegváros nő ki a földből.

A város bölcsője a Szajnán ringott: ez a képletes kifejezés  valóság, hiszen a folyó  két ágából átölelt kis szigeten a mai Ile de la Citén vertek tanyát első  lakói.

Párizsban rengeteg látnivaló fogad minket:az Eiffel-torony, Diadalív, Champs Elysées, Latin negyed, Montparnasse művésznegyed, a Marais negyed polgárházai, Montmartre, a Sacre Coeur templommal. Templomok, múzeumok és monumentális épületek sokasága, mint Notre Dame, Louvre, Piramis, Bastille Opera, Picasso Múzeum, Concorde tér, Bastille, D 'Orsay Múzeum. A különös Georges Pompidou Központ, más néven Beaubourg ad otthont a Musée National d 'Art Moderne-nek és időszakos kiállításoknak. A "kifordított" megjelenést Richard Rogers tervezte. Sokan megütköztek rajta, de vonzza a tömegeket. Versailles (kb. 25 km), a Napkirály kastélya a csodálatos parkokkal és szökőkutakkal, valamint kicsivel messzebb, a Loire mentén szép kastélyok várják a látogatókat. Párizsi Disneyland: csak 30 km-re található, RER-rel, metróval és az A4 autópályán kényelmesen elérhető. De nem szabad kihagyni a szombaton, vasárnap és hétfőn megrendezésre kerülő bolhapiacot, a "Marché Dauphine "-t, a Porte de Clignancourtnál sem.

 

 

Notre Dame

A monumentális katedrális nem csak Párizs, de az egész ország szimbóluma. Történelme szorosan összekapcsolódik a francia történelem fontos eseményeivel. A gótikus építészet remekművét 1163-ban kezdték építeni, és 1345-ben fejezték be. Az öthajós építmény egyszerre több mint 6000 hívőt képes befogadni. A belső részen lenyűgöző rózsaablakokat láthatunk. A hatalmas, 7800 sípos orgonát bár felújították, még mindig nem működik rendesen. Érdemes felmenni a nyugati homlokzatra, ahonnan Párizs gyönyörű látképe tárul elénk.

A párizsi Notre Dame egyike volt az első gótikus katedrálisoknak. A székesegyház építését nem kapkodták el, közel 200 évig épült, az építkezés 1345 körül fejeződött be. 1431-ben itt koronázták meg VI. Henriket és 1804-ben Napóleon fejére is itt került a korona.
 
A Párizs és egész Franciaország jelképévé vált épület a XIX. század elejére olyan rossz állapotba került, hogy a városatyák a lebontását fontolgatták. Victor Hugo 1831-ben megjelent, A párizsi Notre Dame c. regénye felhívta a figyelmet a problémára és jelentős szerepe volt az épület megmentésében. A könyv alapján eddig hét filmet forgattak és egy Disney-rajzfilm valamint egy musical is készült belőle. Jean Delannoy 1956-os filmje volt az ötödik, de az első színes verzió a sorban.
 
A történet egyik főszereplője a torzszülött Quasimodo, a Notre-Dame harangozója, beleszeret a gyönyörű cigánylányba Esmeraldába. A lány szépsége nemcsak őt, de Frollo püspököt is lenyűgözi, aki féltékenységében megöli Esmeralda katonatiszt szerelmét. A püspök a lányt vádolja a gyilkossággal és bitófára akarja küldeni. Quasimodo elhatározza, hogy megmenti szerelmét..

 

 

 

 

.

 

A párizsi Notre-Dame katedrális nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza. Jean de Bruges építette az első hangszert 1334-ben.

1730-ban XVI. Lajos parancsára kibővítik a hangszert 5 manuálosra, ekkor már 46 regiszteres. Rengeteg sípot megmentettek a XV. századból. Ezek a mai napig szólnak. 1864 és 1867 között Aristide Cavaillé-Coll Barker-emeltyűk segítségével 86 regiszteresre bővítette.

1900 és 1937 között Louis Vierne az orgonista, amikor is 1902-ben átintonálják a hangszert majd kérésére 1932-ben részben elektronikussá teszik a vezérlést, és kisebb bővítéseket eszközölnek rajta.

1959-ben Pierre Cochereau kérésére szintén átintonálják a hangszert, teljesen elektromos vezérlést kap, a Barker-emeltyűket kiváltják. Új, amerikai stílusú játszóasztalt kap. A vezetékek hossza ekkor több, mint 700 kilométer. 1969 és 1973 között kibővítik 3 regiszter vízszintes trombitával. Cochereau teljesen megváltoztatta a hangszer hangszínét, saját ízléséhez alakította, úgy, hogy a régi jellege is teljesen megmaradt, sőt egybeolvadt az új regiszterekkel.

Az 1990-es években az állapota a rengeteg kábel oxidációs probléma miatt már nagyon leromlott. Kiszámíthatatlan lett és gyakran teljesen működésképtelené vált. Teljesen új vezérlést és játszóasztalt kapott. 1990-1992 között 28 000 munkaórával a teljes sípállományt megtisztították és további két új vízszintes trombitát építettek a homlokzatba. A vezérlést teljesen számítógép alapúvá tették, amit a francia állam felkérésére a francia telekommunikációs cég, a SYNAPTEL készített el.

A Notre-Dame nagyorgonája ma a világ egyik legjobb hangszere, 113 regiszteres és 5 manuálos. Olivier Latry, Philippe Lefebvre és Jean-Pierre Leguay a három hivatalos orgonista.

 

Perlrott Csaba Vilmos: A Párizsi Notre - Dame

Irodalom:
Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között
Corvina Kiadó 1984

Perlrott Csaba Vilmos művészete
Bornemisza Géza előszavával
Dante Kiadás 1929

Gráber Margit: Emlékezések könyve
Gondolat Kiadó 1991


A francia szellem egyik kőbe öntött megnyilatkozása a Notre-Dame. Perlrott Csaba Vilmos festészetében részben önálló témaként, részben kompozíciós elemként, a pikturális eredményekben igen termékeny alkotóperiódus 1925-30 közötti éveiben tűnik föl leggyakrabban. A templom kiegyensúlyozott architektúrája, művészi törekvéseinek frappáns szimbólumaként áll képeinek elő- vagy hátterében.
A festő már nagybányai neós korában, a 20. század első éveiben szoros kapcsolatba kerül Párizzsal, s annak forrongó művészete sorsdöntő fordulatot hoz pályáján: "H. Matisse volt az, aki döntő hatással volt fejlődésemre... hatod magammal megnyitottuk az első Matisse iskolát"-értesülünk tőle. A Fauve-ok színgazdag festészete mellett, az 1905-től datálható korai párizsi látogatások másik nagy felfedezése és tanulsága Cézanne festészetének megismerése volt. Annak idején az aix-i mester képeinek értelmezése az egész korszak szemléletét meghatározta, így Perlrott Csaba Vilmos alkotásainak kubisztikus hangütése is elsősorban ebből táplálkozik. Bár felszívta magába a nyugati művészeti áramlatok üdítő levegőjét, mégis: "...mindig hazajöttem, mert ez adott erőt és ihletet a további munkához" -nyilatkozta.
A művész a 2. világháború kitöréséig csaknem húsz alkalommal járt a "festészet fővárosában". A szempontunkból fontos, megközelítőleg 1925-30 közé írható pályaszakasz legkedveltebb helyszíne a Hôtel Notre-Dame kis szobája volt, szemben a dómmal. Szállodájának ablakából festette a templomot, a tovahömpölygő Szajnát és hídjait. Számtalan olaj és pasztellváltozatban örökítette meg motívumait. A téma a városban tartózkodó magyar művészek -mint például Czóbel Béla, Diener Dénes Rudolf, Kmetty János, Gráber Margit- körében is igen népszerű volt. Ekkorra már Picasso és Braque körül lezajlott a művészet forradalma, ám a nagyváros atmoszférája a legkülönbözőbb művészi áramlatoktól vibrált. A népes festőtársaság törzshelyéül a Dom kávéház szolgált. Mielőtt ezt felkeresték, szokásuk szerint, csekély összeg lefizetése ellenében valamelyik festőiskolában aktot rajzoltak. A festői hagyaték mellett Perlrott Csaba Vilmos sok rövid lélegzetű grafikája is ránk maradt. Ezek, a többnyire igen kvalitásos lapok, önálló műként értékelhetők.
A Franciaország történelmében és Párizs városképében emblematikus rendeltetésű dóm esti megvilágításban még kiemeltebb hangsúlyt kap. A megfestett lenyűgöző épületegyüttest szemlélve, látható formát öltenek Lyka Károly szavai: "A Notre-Dame két tornya és templomteste mintegy védjegye művészete párizsi eredetének." Perlrott számtalan Notre-Dame motívumának látványa szinte sugallja, hogy valóban létezik egy örök változatlan, megingathatatlan, törvényszerű béke és rend. Komoly és szigorú ez a művészet. Az őrá jellemző távolságtartással, némileg szenvtelen előadásmóddal megjelenített városkép részlet szerkezetében a formák keményen és határozottan állnak egymás mellett és a térben. E kedvelt tárgykör különféle variánsaiban gyönyörködve megfigyelhetjük, hogy alkotójuk milyen szívós törekvéssel igyekezett saját nyelvére átírni egy és ugyanazt a témát. A vásznon tömör megfogalmazásban vetül elénk.
A művész valamennyi festményén jelentékeny szerephez jutnak a színek, melyek ízléssel csendülnek össze francia tanulságokkal átitatott egyéni alkotói világában. Különös módon, ebben a sötétbe ágyazott, esti fényekben megjelenő látványban, a markáns sötét kolorit alkalmazásának köszönhetően, a legteljesebben érvényesül egyfajta színgazdagság. Az árnyalás, a megfelelő tónusok használatával a kép megőrzi statikus egységét, ugyanis "...a képépítés és ábrázolás nála mindig együtt jelentkezett...Mint a Fuji hegy Hokuszai képein, visszatérő motívumként bukkan elő a Notre-Dame" - amint azt az 1937. évi Tamás Galéria­beli kiállításának katalógusában, Rózsa Miklós tollából olvashatjuk. A tárlaton a templomtestet kora reggeli fénybe és napsütéses megvilágításba öltöztetve is felvillantja festője. Csendélet -és önarckép kompozícióinak elemeként ugyancsak feltűnik. A tárgyalt párizsi években Perlrott-tal tartott felesége, Gráber Margit. Ezért természetesnek találhatjuk, hogy hasonló élményanyagot dolgoztak fel. A kandeláberek fényében kibontakozó esti Szajna híd és a dóm a festőnőt is megihlették.



Benedek Katalin

 

 

 

 

 

A város legvonzóbb bevásárló utcái közé tartoznak a régi, korhű stílusban helyreállított, átjárókkal tarkított üzletsorok. Rendkívül sok áruházat találhatunk, de körülnézhetünk piacokon is. Külön van a virágpiac, madárpiac, bolhapiac, régiségek piaca. Nem szabad megfeledkeznünk a számtalan divatházról, és kis parfümériákról sem. Az üzletek általában este 7 óráig, néhány napon este 10 óráig vannak nyitva.

Nem szabad abból kiindulnunk, hogy mivel Párizsban vagyunk, finom ételeket kaphatunk minden sarkon, sem pedig abból, hogy az természetszerűen f rancia specialitás. A város tele van igencsak középszerű éttermekkel, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a világ legjobb éttermei közül is néhány itt található. Sok étterem szombaton vagy vasárnap zárva tart. Júliusban vagy augusztusban egész hónapra is bezárhatnak, szabadság miatt. Sok étteremben rögzített árú menüt szolgálnak fel, megengedhető áron. A felszolgálási díj és adó mindig benne van az árban, így nem szükséges borravalót adni. Ebédidőben nagy a forgalom. Rendelést este 9 után már nem igazán fogadnak el. Előételnek (hors-d 'ouvre) ajánlható a gombasaláta, majonézes tojás (oeuf á la mayonnaise), füstölt lazac (saumon fumé) és esetleg dinnye sonkával (melon au jambon). Specialitásnak számít a libamájpástétom (páté de fois gras), a kacsapástétom (terine de canard)és a borjúpástétom szarvasgombával (timbale de riz de veau). Leveseket (soupe)a legtöbb étteremben csak este lehet kapni. A francia konyha két különleges specialitása a csiga (escargots)és a rántott békacomb (grenouilles santée). A húsok között választhatunk bárányt (mouton), borjút (boeuf) és sertést (porc). Édességnek megpróbálhatjuk a karamellpudingot (flau) vagy édesített joghurtot (yagourt). Közel 350 féle sajt közül (fromage)választhatunk. A francia étkezéshez hozzátartozik a pohár fehérbor (vin blanc) vagy vörösbor (vin rouge), de manapság egyre többen fogyasztanak sört (biere)is.

Korlátlan mennyiségű utazásra jogosít Párizs tömegközlekedési eszközein és kedvezményes belépőt biztosít Párizs számos nevezetességébe a Paris Card. Csak szállásfoglalással együtt váltható. Érvényessége:3 nap. Gyermekkedvezmény 4 - 11 éves korig. 1 - 3 zóna (Párizson belül):5500 Ft/felnőtt; 2800 Ft/gyermek. 1 - 5 zóna (Disneyland, reptér stb. ):11 500 Ft/felnőtt; 5900 Ft/gyerme

 Cité
A Cité és az Ile Saint-Louis (Szent Lajos szigete) a Szajna folyó 2 szigete a város szívében. A sziget dél-keleti csücskében található a messze földön híres, csodálatos, állatformájú vízköpõkkel, rozettás ablakokkal ellátott Notre-Dame katedrális, mely az 1200-as évektõl mintegy 2 évszázadon keresztül épült; a világ építészetének egyik kiemelkedõ alkotása. A legendák szerint a harangtornyokat a torz testû, de tiszta lelkû Quazimodó õrizte. Az általa megtett lépcsõfokokat mi is megmászhatjuk, hogy a harangok árnyékából letekinthessünk a szajna-parti épületekre. Itt koronázták meg Napóleont. A templom terén megnézhetjük minden francia út kiindulópontját, a 0. kilométerkövet. Innen nyugati irányban található a Rendorprefektúra és a Palais de Justice (Igazságügyi Palota), a Conciergerie. Figyelemre méltó a Szent Lajos építtette a Sainte-Chapelle. Ebben a kápolnában õrzik a mai napig Jézus töviskoronáját és szent keresztjének egy darabját. A Vert-Galant kert fái a nyári melegben hûsülést nyújtanak az idelátogatóknak.

Közlekedés

Az Eiffel-torony és az Invalides (Invalidusok dómja) a Szajna déli partján, Párizs dél-nyugati részén található. Az Assemblée Nationale a Nemzetgyûlés munkahelye, az Invalides-t a XIV. Lajos építtette. Hatalmas, arannyal gazdagon díszített kupoláját, szenteket ábrázoló szobrok díszítik. Itt nyugszik Napóleon 6 matrijoska baba-szerûen egymásba rakott koporsóban. Az Eiffel-torony Párizs szimbóluma; vasszerkezetét az 1889-es világkiállításra emelték. A város legszebb és legteljesebb panorámáját csodálhatjuk meg a lifttel megközelíthetõ kilátójából. A Champ de Mars egykor katonaiskola volt. Az Alma Híd környékén fekvõ, párutcányi, csatornák néven emlegetett rész, Velencét idézi. Rodin életmûvét mutatja be a Rodin Múzeum. Csodáljuk meg a Pagodát a Rue de Babylone-on.

Párizs Észak-keleti részei
A Cité des Sciences et des Techniques (Tudományok és Technika Városa) planetáriumával és tárlataival a csúcstechnológiát népszerûsíti. A Hõtel Carnavale ma Párizs történelmét ismertetõ múzeumnak ad otthont. A Bastille épülete 1789. július 14-én a népi forradalom központja volt. Ennek az eseménynek emlékét dicsõíti a monumentális Colonne de Julliet oszlop a kecses, aranyozott Szabadság Géniusszal.
A Marais negyed legszebb, a tökéletes szimmetriájáról ismert tere a Place de Vosges. A 6. számban lakott Victor Hugo. A Hotel Solé Picasso életmûvének legjelentõsebb darabjait rejti. A Centre Pompidu a modern mûvészeti események és kiállítások színes tárháza.

Párizs mintegy 50 ezer éve emberek által lakott hely, amint azt a Szajna partján talált leletek is bizonyítják. Híressége a Diadalív és egy nappal vasdarabnak látszó, éjjel viszont gyönyörű Eiffel-torony.

A legjelentősebb régészeti kutatások a 12. kerületben történtek, ahol 1991-ben rengeteg lelet került elő, köztük a legkorábbi állandó emberi létre utalók is. A Bercy környékén végzett ásatások során pedig egy vadászfalu (Kr. e. 4000 - Kr. e. 3800) nyomai kerültek elő nagy mennyiségű sírmelléklettel (köztük fa pirog, agyagedények, íjak, nyilak és más, kőből és csontból készült használati tárgyak).

Az őskori település és a galloromán kor között Párizs története teljesen elmosódott. Mindössze annyi ismeretes, hogy a párisii gall nép uralta a területet, amikor Julius Caesar seregei elfoglalták az országot. A legelterjedtebb nézet Kr. e. 250 és Kr. e. 200 körülre teszi a város alapítását, de pontos időpont nem ismert. Ahogy a város helyével kapcsolatban is csak találgatni lehet. Korábban a Cité szigetére gondolták a gall várost tenni, ám ott minden lelet elpusztult a metró építése folyamán. Más feltételezések szerint a Saint-Louis szigeten lehetett a város, de akár azzal szemben - a mai bal parton - is elterülhetett. A legújabb - sokszor vitatott - hipotézis a Valérien-hegyre gondolja az ókori települést.

Kr. e. 52-től, miután Labienus gall helytartó elfoglalta a várost, az a Lutetia (francia: Lutece) nevet kapta, a gall főváros szerepe pedig egyértelműen Lugdunumra (mai Lyon) hárult. A Kr. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút a Val-de-Grâce és a rue Descartes által határolt területen a Luxemburg-kertig terült el. Központjai a mai rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színház, fórum működött Lutetiában. A várostól délre találták meg a temető nyomait.

Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha itt élő parisii népről. 508-ban Klodvig, a rómaiak felett aratott győzelme után ide helyezte birodalma központját. A 6. századtól egy kultikus hely is ismert a városban a mai Saint-Gervais templom helyén. A 8. században, a vikingek támadása ellen egy erődrendszert építettek a Cité körül, amelyet a 9. században a város a jobb partján bővítettek megvédendő a Saint-Gervais és a Saint-Germain-l'Auxerroi templomokat. A bal parti városrészeket 885-ben a normannok elpusztították. Mindazonáltal a Kapeting-dinasztia trónra kerülésekor (987) Párizs Orléans mellett a Nyugati Frank királyság legjelentősebb városa.

A város a 11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a 12 - 13. században gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett a város: 1108-ban VI. Lajos király, majd I. Fülöp Ágost (1180 - 1223) költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye az első Louvre (ekkor erődítmény), több templom (köztük a Notre-Dame székesegyház), illetve a bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számon Albertus Magnust és Aquinói Szent Tamást. A középkorban a Fekete halál időszakát kivéve Párizs egy kereskedelmi, kulturális és tudományos központként funkcionált. Végül XIV. Lajos a mozgalmas városból Versailles-ba helyezte át a királyi székhelyt, majd átalakítatta a Louvre-ot.

XV. Lajos alatt épült ki a Place de la Concorde, a Katonai Iskola (Les Invalides-on), a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota. XVI. Lajos három új városépítési rendelkezést tett: szabályozta az utak szélességét 9,75 méterben, új városfalat (Fermiers Généraux) építtetett 1784-ben, illetve leromboltatta a Szajna-hidakon épült valamennyi lakóházat.

1789. július 14-én a Bastille lerombolása és az asztalosok Saint-Antoine külvárosi felkelése volt a forradalom kitörési mozzanata. 1793 és 1794 között a radikális párizsi kommün irányította Franciaországot, ebben az időszakban válnak a kivégzések mindennapossá a francia fővárosban.

I. Napóleon elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni, ami csak lehet. Idejében Párizs radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült az Arc de Triomphe, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizs szerte. A Bourbon-restauráció idején a városban kiépült a Saint-Germaine arisztokrata negyed is.

1860-ban a város utoljára növelte jelentősen a területét, amint 11 települést (Auteuil, Passy, Les Batignolles, Montmartre, La Chapelle, La Villette, Belleville, Charonne, Bercy, Vaugirard, Grenelle) csatoltak hozzá, és így húsz kerülete lett Párizsnak. 1870-ben, a porosz-francia háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg, és kikiáltották a második köztársaságot.

1871. március 22-én Párizs munkássága felkelt a poroszbarát vezetés ellen, kikiáltották a Párizsi Kommünt, mely 91 napon át védte hősiesen Párizst a poroszok ellen. A kommün alatt Párizs színe-java elpusztult a harcok hevében: a Rue de Rivoli házait fölgyujtották, a Városháza porig égett...

A későbbiekben Párizs több világkiállítás székhelye is volt. Ezek tiszteletére épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900-ben pedig a párizsi metró, amikor is a metropolisz a nyári olimpia színhelye volt. 1910-ben azonban óriási árvíz pusztított végig a városban.

Az I. világháborút lezáró békerendszert több Párizs környéki helyen kötötték meg. 1940 és 1944 között Párizs német megszállás alatt volt, míg a szövetséges csapatok érkezésének hírére 1944. augusztus 19-én lázadás nem kezdődött a városban. Dietrich von Choltitz generális, a párizsi helyőrség parancsnoka, 1944. augusztus 25-én kapitulált megtagadva a város teljes lerombolásáról szóló parancsot.

1968 májusában a párizsi fiatalok kezdtek elsőként a lázongásba a Quartier Latin területén. 1976-ban engedett elsőként a francia állam kisebb fokú függetlenséget Párizsnak, ahol az első polgármester Jacques Chirac lett. Helyére 1995-ben Jean Tiberi, majd 2001-ben Bertrand Delanoë került, aki radikálisabb politikájával felvette a harcot a városi autósok ellen is a tömegközlekedést támogatva.

Franciaország domborzata:

Francia vidékek domborzata igen változatos képet mutat. A tájak északon és nyugaton tengerparti síkságokká szelidülnek, míg a nyugati és déli- délkeleti vidékek vadregényes hegyláncokkal (pl. Francia-középhegység) kápráztatják el az oda látogatót. Délen tör az ég felé a Pireneusok vonulata, és innen a Földközi-tenger partján, a Francia Riviérán végighaladva elérjük az Alpok csúcsait. Itt emelkedik Európa legmagasabb pontja is, a 4810 m-es Mont Blanc.

Franciaország éghajlata:

Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakul ki. A Franciaországba látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein.

A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10-30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani.

A tenger vize a földközi tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig. Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet.

A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori.

Franciaország népessége:

Franciaország népességének történelmi fejlődése a nyugati világban a 19. századtól kezdve sajátosan alakult. A 19. században és a 20. század első felében a népességszám Franciaországban nem növekedett akkora ütemben, mint Európa többi részén, ugyanakkor a 20. század második felében sokkal erősebb növekedés volt tapasztalható a többi országéhoz, vagy az előző évszázadokban mért saját növekedéséhez képest.

1974-et követően a népességnövekedés lelassult, mélypontját éves 0,39%-kos növekedéssel 1990-ben érte el, amivel már sokkal inkább összhangba került Európa népességfogyásnak indult többi részével. Mindezek után a 2004-es francia népszámlálás adatai jócskán meglepték a demográfusokat. A 2004-es népszámlálás szerint megtörtént, amit senki nem jósolt előre, az 1999-es népszámlálást követően a népességnövekedés felgyorsult. 1999 és 2003 között a népességbővülés 0,58% körül alakult, 2004-ben pedig 0,68% lett, ez csaknem elérte az észak-amerikai szintet. 2004 a legmagasabb népességnövekedést eredményezte az országban 1974 óta, és ezzel Franciaország jóval megelőzi Európa többi országát (leszámítva Írországot). 2003-ban az európai természetes növekedést majdnem teljes egészében Franciaország természetes növekedése tette ki (a bevándorlást nem számítva): az Európai Unió 216.000 lakossal bővült (a bevándorlás nélkül), amiből 211.000 volt Franciaország népességének növekedése önmagában és 5.000 az összes többi EU tagországé együttvéve. 2004-ben Franciaország népességének természetes növekedése elérte a 256.000 főt.

A váratlan eredmények jelentős következményekkel járhatnak a jövőre nézve. Oroszország és Németország után Franciaország jelenleg a harmadik legnépesebb ország Európában. A demográfusok eredetileg úgy számították, hogy 2050-re a francia nagyvárosokban 64 millió ember fog élni, de ma már egyetértenek abban, hogy az 1990-es növekedési ütemre alapozott becsléseik visszafogottak voltak. Ma már úgy tartják, a francia nagyvárosok lakossága 2050-re eléri a 75 millió főt, ekkor az ország már az Európai Unió legnépesebb tagállama lesz, több lakossal, mint a jelenlegi tagállamok közül bármelyik: Németország (71 millió), Nagy-Britannia (59 millió) és Olaszország (43 millió). Ha ezek a becslések valósággá válnak, ez értelemszerűen változásokat eredményez a brüsszeli erőviszonyokban is. 2004 közepén Franciaország lakosainak száma (a tengerentúli részekkel együtt) 13,6%-át tette ki a 460 millió fős EU-nak. Az Európai Unió 25 tagállamának 2050-re jósolt 445 millió lakosából pedig már 17,5% él majd Franciaországban az előrejelzések szerint.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a politikai menedéket kérők aránya 2003 és 2004 között 3%-kal nőtt, míg ugyanezen időszak alatt az Egyesült Államok számára benyújtott menekültügyi kérelmek száma 29%-kal csökkent. Franciaország ezzel 2004-ben átvette az USA vezető helyét a menekültek célországainak listáján.

Franciaország etnikai, nyelvi és vallási megosztása:

Etnikumok:
Franciaországot a történelem előtti időktől kezdve kereskedelmi, népvándorlási és hadműveleti utak szövik át. A mai népesség az évszázadok során négy fő európai népcsoport keveredése eredményeképpen alakult ki: kelta (gall és breton), akvitán (baszk származású), római és germán (frank, vizigót, burgund, normann). A történelmi népcsoportokon kívül a 19. századtól kezdve további népcsoportok települtek Franciaországba, csak a legismertebbeket említve: belgák, olaszok, spanyolok, portugálok, lengyelek, örmények, kelet-európai zsidók, maghreb népek, arabok, berberek, fekete-afrikaiak és kínaiak. Jelenlegi becslések szerint a francia népesség 40%-át ezek a bevándorló hullámok teszik ki, amivel Franciaország etnikailag az egyik legváltozatosabb országgá vált Európában és ebben jelentősen hasonlít az Egyesült Államokhoz és Kanadához.

Nyelvi megoszlás:
Franciaországban az egyetlen hivatalos nyelv a francia. Ugyanakkor esetenként, főként az idősebbek, több más helyi nyelvet és dialektust is megértenek és használnak, mint például a provanszál, a katalán, a baszk, a breton, a karibi kreol, a korzikai, a flamand, a lotharingiai német, valamint néhány további dialektus, mint például az elzászi, a gaszkonyi és a picard. Ezeket a történelmi nyelveket és nyelvjárásokat tájszólásként kezelik, noha ez legtöbbjükre nézve hamis. Némelyiket már iskolákban is tanítják, noha helyi és nemzeti szinten is hivatalosan csak egy nyelvet ismernek el. Néhány, a bevándorlók által beszélt nyelv szintén elterjedt, különösen a nagyvárosokban: a portugál, a maghreb arab, berber nyelvek, dél-szaharai nyelvek, a török, a kínai (wu, kantoni, min nan és mandarin), a vietnami és a khmer a leggyakoribbak.

Vallási megoszlás:
Franciaország történelmileg túlnyomórészt római katolikus ország antiklerikáris hajlamokkal, az 1970-es évektől pedig nagyon szekuláris. A vallásszabadság alkotmányos alapjog, ahogy az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában lefektették. A közszféra és a vallások között a laicité (laicizmus) a meghatározó elv, mely szerint a kormány nem avatkozik a vallási tanításokba, a vallásoknak pedig tartózkodniuk kell a politikába való beavatkozástól.
A kormány nem vezet statisztikát a lakosok vallásáról. Ismeretlen forrású statisztika elérhető a 'CIA World Factbook' című kiadványban, amely szerint: római katolikus 83-88%, muszlim 5-10%, protestáns 2%, zsidó 1%. Egy 2003-as felmérés szerint a lakosok 41%-a szerint Isten létezése "kizárt" vagy "valószínűtlen", 33% állítja, hogy az "ateista" szó többé-kevésbé ráillik, 51% kereszténynek vallja magát. A hívők közül 62% római katolikusnak, 6% muszlimnak, 2% protestánsnak, 1% zsidónak, 2% pedig más vallásúnak mondta magát, 26% azt állította, hogy nem hisz vallásokban, 1% pedig megtagadta a válaszadást

 

Párizs a múzeumok, a galériák és az emlékművek városa. Az Ile de France a város körül fekvő terület, melyet olyan kastélyok díszítenek, mint például a Versailles-i palota. A régió a francia történelemre, a művészetekre és a kultúrára kíváncsiak fellegvára.