Hall

Halld meg a hangot!

Az élet terhe néha oly nehéz,

lankad a lélek, s az erő kevés.

Akit űz útján a gond s a bánat,

menedéket vajon hol találhat?

Hang szólal akkor, sugallat halkan,

kereslek téged, el sosem hagylak.

Halld meg a hangot, bízz hittel benne!

igazság szava, Isten ereje.

Fogadd kételyek nélkül, légy merész!

Ha Ő veled van könnyű a nehéz.

Megsokszorozza lelkierődet,

feletted a rossz többé nem győzhet.

Átformálja a gondolkodásod,

más szemmel látod már a világot.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Jöjj Szent Lélek!

Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit  tűzével, hogy lobogva égjen!
Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk.

Schvalm Rózsa

(2013-05-16)

Szent ígéret

Zúgó szélként szállott alá,
lobogó tűz, szent égő láng,
az első pünkösd napján,
s tanítványok szólták szavát.

Minden nép, saját nyelvén
hallotta Menny üzenetét.
Háromezer ember megtért,
hitte az ég csodajelét.

Drága Lélek, szent ígéret,
letűntek bár ezredévek,
ma is lángol égi fényed,
hívő népnek hű szívében.

Mennyei szél fuvallata,
ma is remény sugallata.
A szeretet tűzparazsa
Soha-soha ki nem alhat.

Schvalm Rózsa

(2013-05-16)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Velünk az Úr

Bár szem elől felhő rejtette,
velünk az Úr, amint ígérte.
Vigasztalást nyer, ki hisz benne,
követőinek mentő vértje.

Gonoszul támadhat az ellen,
megsebezhet, nem árthat mégse.
Sebeiben gyógyul a beteg,
életét áldozta fel érte.

A Szent Lélek által jelen van,
lakozást vesz népe szívében.
Minden időben védelmet ad,
visszatér égi dicsőségben.

Schvalm Rózsa

(2013-05-10)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

[center]Jó Anyám

Emlékeim bús homálya,
tisztul mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjában,
kedves arcod rám mosolyog.

Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Oly boldogan ölelnélek,
csak virággal köszönthetlek.

Sírhantodra teszem csendben,
szívemből száll mély sóhajom.
Lelkem mélyén itt vagy velem,
simítja lágy szellő arcom.

Schvalm Rózsa

(2012-05-05)

Ki értünk élt, értünk halt

Ne halkuljon el a hang,
zengje az igazságot!
Ne némuljon a harang,
zúgjon át időtávot!

Ki értünk élt, értünk halt,
múlt homálya ne fedje!
Föltámadott, velünk van,
magához vonz keresztje.

Jézussal élni, halni,
benne újra születni:
Létnek értelmet kapni,
az igaz útra lelni.

Szárnyat ad a léleknek,
lángra gyújtja a szívet.
Új ember, kit Ő vezet,
fogja kezét Ő híven.

Schvalm Rózsa

(2013-04-12)

 

Schvalm Rózsa verse Kárpáti Ilona

képszerkesztésével 

Isten rózsakertje

Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.

Schvalm Rózsa

(2013-04-10)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Te vagy menedék

Törzsednek vagyok gyenge hajtása
óh, örök élet virágzó fája.
Nedveddel táplálsz, vihartól megvédsz,
vadhajtást metszed, miként jó kertész.

Hozzád tartozni, oly nagy boldogság,
nincs mitől félni, karod biztonság.
Átölel engem, bajok hulláma
nem ragad el, bár erős sodrása.

Szél s víz csendesül, hallgat szavadra,
irányít égen, földön hatalma.
Te kezedben van a kormánykerék,
nem vak sors vezet, Te vagy menedék.

Örvendj, Ó ember!

Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,

benne csak leple rejlik a holtnak.

Isten Őt örök életre hívta,

elhalt búzamag termését hozza.

Nyílik a titok, örvendj ó, ember,

húsvét ígéret, van üdvösséged!

A Föltámadott hív téged s vezet,

ha bízva teszed kezed kezébe.

Csendes a tenger sima a tükre,

szellő se rezzen, árad nap fénye.

Béke a szívben, öröm az ünnep,

feljött a napja boldog reménynek.

Schvalm Rózsa

(2013-03-30)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Ott fenn az olajfák hegyén

Ott fenn az olajfák hegyén, ó, Uram,
éji órán küzdve a fájdalommal,
imádkoztál könyörgőn, térdre hullva,
készültél már keresztáldozatodra.

Ó, Uram,könyörgésed mily emberi:
ha lehet, múljék el tőlem e pohár!
Kiittad önzetlen utolsó cseppig,
ily nagy szeretet áldozati oltár.

Vérző verejtéked földre hullattad,
félelem gyötört, várt kínzás és halál,
de te küldetésed meg nem tagadtad,
megdicsőült benned Mennyei Atyád.