"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti
haragotokkal. (Ef 4,26)

Néhány évvel ezelőtt karácsony szenteste kiraboltak. A tolvajok nem sok
mindent tudtak elvinni, és én sem sérültem meg. Isten megőrzött ebben a
helyzetben. De az élményt újra meg újra átéltem. Ez az egyszeri esemény
folyton az áldozat érzését keltette bennem, mert dühös voltam miatta.
Négy fiatalember tepert le a földre, engem, a 68 éves embert, és
elvitték a pénztárcámat, melyben csak egyetlen dollár volt. Mivel
állandóan gyötört az emlék, a támadók ellopták lelki békességemet, és a
megbocsátásra kész szívemet is.
Azután elkezdtem imádkozni a négy fiatalért, - akiket ez a
meggondolatlan cselekedet börtönbe is juttathatott volna - és a haragom
elpárolgott. Ekkor már hálát tudtam mondani Istennek a megőrzésért, és
vezetéséért, - a fiatalokért és magamért.
A Szentírás világos tanácsokat ad olyan esetekre, amikor harag ébred
bennünk. Az efézusi levél arra figyelmeztet, hogy a harag bűnbe vihet.
Az élet célja, hogy képesek legyünk szeretni a még ellenségeinknek
tartott embereket is. Az elhúzódó harag eltorzítja lelki életünket, és
olyan cselekedetekre ragadtat, melyeket később megbánunk. Isten azonban
megszabadíthat és meggyógyíthat ezektől.

Imádság: Urunk, sok minden nyugtalanít bennünket a világban. Segíts
haragunkat építő cselekedetekké változtatni, melyek megjobbítanak, és
sebeket gyógyítanak.

 Ámen