Tízéves kislányként egy 60 fős piciny gyülekezetbe jártam. Nem volt elég tanterem minden vasárnapi iskolás csoport számára, így mi a lányok
öltözőjében jöttünk össze. Összecsukható székeket hoztunk magunkkal, és
úgy hallgattuk Mrs. Cobbnak a bibliai tanításait.
Mrs. Cobb úgy gondolta, a legfontosabb, amit tehetünk, hogy kívülről
megtanulunk egyes bibliai szakaszokat. Elvárta tehát, hogy fejből
tudjuk a tízparancsolatot, a Miatyánkot, a 23. zsoltárt, a
boldogmondásokat, és a Jn 14,1-6 igeverseit.
Én minden Biblia-szakaszt buzgón megtanultam, hogy kedvében járjak a
tanítómnak, és kiérdemeljem a jutalom matricákat. Sok matricám lett.
Nagyon büszke tízéves lány voltam!
Sok-sok évvel később nehéz bajok idején azon kaptam magam, hogy
idézgetem: "nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy" (Zsolt 23,4),
és "ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,1). Ezek a versek arra
emlékeztettek, hogy nem vagyok egyedül, hogy Isten velem van mindig.
A jutalom számomra több volt, mint azok a füzetbe beragasztott címkék.
Jutalmam az Isten igéje volt, amely szívemet békességgel töltötte be
évekkel később, amikor az élet nehézségeivel küzdöttem.

Imádság: Urunk, segíts igédet mélyen értelmünkbe és szívünkbe rejten

i.
Ámen.