Kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen
mindörökké: az igazság Lelkét. (Jn 14,16-17)

Gyűlölöm beismerni esetenként, hogy gondolataim és cselekedeteim
annyira keresztyénhez nem illőek, hogy azt kívánom, bárcsak
megszabadulhatnék tőlük. Türelmetlen vagyok másokkal, elégedetlen a
sorsommal, panaszkodom, egyszóval nem túl örömteli velem lenni.
Mostanában is volt egy ilyen napom, és azt gondoltam: "Hogy is viselhet
el engem a Szentlélek?"
Isten tökéletesen ismer engem - minden hibámat, bűnömet, gondolatomat
és indítékomat. Senki más nem ismer ennyire.
A zsoltáros felismerte az ember bűnös természetét, és Isten válaszait
így fogalmazta meg: "Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas
az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá,
hogy porból lettünk." (Zsolt 103,13-14)
Hálás vagyok azért, hogy lakik bennem valaki, aki ismeri lázadásom
mélységét, és ennek ellenére sohasem hagy el. Hiszen Jézus kérte az
Atyát, hogy adja nekünk örökre a Szentlelket. És bármit is kérjen a mi
Urunk, Isten biztosan meg is adja.

Imádság: Atyánk, azt mondtad, ha megvalljuk bűneinket, megbocsátasz
nekünk. Segíts emlékezni ennek az igének az igazságára és valóságára.

Ámen.