Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.    
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az  embernek, hogy betekintsen  
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy  nagy fazék, benne ízletes raguval.  
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.  
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak  voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a  kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a  kanalat a szájukhoz emelni. 
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.  
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. 
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,  mint az előző szobában.  
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét  elkezdett folyni a szent
ember nyála.  Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a  kezükben.  
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.  
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!  
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek  csak  magukra gondolnak.  
'Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.'