Virágok és gyertyák díszítették a termet. Csodálatos ételek illata
szivárgott ki a konyhából. Nevetés és boldog arcok mutatták, hogy egy
örömteli együttlétet tart a gyülekezetünk női köre. A barátnőmmel egy
sarokban beszélgettünk. Sajnos, alig hallottam, mit mond, mert a
hangszórók a sarokból harsogták a "háttérzenét". Közelebb hajoltam, és
a barátnőm ajkát figyeltem. A kezei mozdulatai kísérték a történetet,
ahogy mesélt. De nagy bánatomra, nem tudtam követni. Bárcsak
lehalkíthattam volna a hangfalakat, vagy közelebb ülhettem volna, hogy
halljam őt! De a néhány szóból csak részleges információhoz jutottam a
háttérzaj miatt.
Sokszor imádkozom Isten válaszát várva, mégsem kapom meg azt az
útmutatást, amire vágyom. Kíváncsi vagyok, vajon hányszor nem hallom az
Úr hangját az életem háttérzaja miatt. Rohanok egyik tennivalótól a
másikig, néha megtorpanva egy rövid imára; aztán azon csodálkozok, hogy
Isten miért nem hallgat meg, és miért nem válaszol.
Egészen biztos vagyok, hogy a hiba nem Isten készülékében van. Ha
kilépünk a rohanásból, és közel hajolunk Istenhez, akkor sokkal inkább
képesek leszünk meghallani az ő vezetését - még akkor is, ha csak
suttog.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy beszélni akarsz velünk. Segíts
figyelnünk halk és szelíd hangodra.

 Ámen.