A teraszon, ahol a reggeli csendességemet tartom, van egy fehér
igazgatói szék. A vásznon nagy piros betűkkel olvashatók: "Isten az
irányító". Én készíttettem a széket, mert mindig látni akartam ezt az
üzenetet, mint napi emlékeztetőt.
Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy egyedül Isten irányít. Mint feleség
és anya néha szeretném a férjemet és a gyerekeimet irányítani.
Alkalmazottként pedig gyakran gondolom, hogy én jobban tudom, mint a
főnököm. Nem értek egyet emberekkel, szomszédokkal és politikusokkal.
Ha magam próbálok lenni az irányító, akkor megtörik a békességem.
Amikor näéha megvan a lehetőségem vagy kötelességem, hogy kifejtsem az
ötleteimet, senkinek sem hagyom, hogy azokat befolyásolják.
A székem arra emlékeztet, hogy minden aggodalmamat és nyugtalanságomat
Istennek adjam oda. Isten nem csak az én irányítóm, hanem mindannyiunk
életének az irányítója.
Naponta elkérem a szerepemet Istentől. Nem aggódom azon részek miatt,
amelyeket mások játszanak. Hagyom, hogy Isten vezesse őket. Elmondom
Istennek az aggodalmaimat, és megkérdezem, mit akar, hogy cselekedjem.
Amikor én irányítok, nem mindig sikerül a darab. Ha Isten irányít,
egész biztosan a legjobbat hozza elő számomra.

Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk arra, hogy te tudod, mi a legjobb
nekünk és a többieknek

. Ámen.