Napokig édesanyámra

gondoltam, aki szörnyen hiányzott. Egy másik
országban él, ezért nem tudok olyan sűrűn beszélni vele, mint ahogy
szeretnék. Pont azokban a napokban kaptam tőle egy levelet, amiben
leírja, mennyire magányos.
Egyszer a vacsorakészítés közben épp rá gondoltam, amikor valaki
kopogott az ajtón. Helen volt, a 83 éves szomszédom, aki egyedül él.
Sietnem kellett a vacsora befejezésével, ezért alig figyeltem rá. De
hirtelen, mintha Isten figyelmeztetett volna, hogy Helen olyan, mint az
anyukám, akinek szüksége van társaságra, aki meghallgatja őt.
Ez az élmény megváltoztatta a hozzáállásomat. Ugyanúgy, ahogy én
kifejezem a szeretetem és figyelmem a körülöttem élők felé, úgy fog
Isten gondoskodni valakiről, aki anyámmal törődik. Habár az óceán és
sok ezer mérföld elválaszt anyukámtól, az Úr biztosan küld hozzá egy
szeretetteljes embert a szükség idején. Olyat, aki nincs a főzéssel úgy
elfoglalva, hogy még csak meg se hallgassa őt. Hiszen a Biblia arra
tanít, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy ők is bánjanak
velünk. Isten szava egyúttal arra is int, hogy tiszteljük az időseket:
"Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert" (3Móz
19,32).

Imádság: Urunk, láttasd meg velünk mások szükségleteit, és segíts
szolgálnunk Krisztus nevében.

 Ámen.