És az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni
szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil 4,7)

Nemrég Svédországban töltöttünk pár napot. Egyik este a TV csatornái
közt kapcsolgatva egy különös címre lettem figyelmes: "Halott életem".
Ez a meglehetősen különös cím kíváncsivá tett. Néhány percig néztem a
műsort, kiderült, hogy a halottak birodalmába, Hádészba tett utazásról
szólt. Átkapcsoltunk más programra, de a cím a fejemben motoszkált.
Ahogy gondolkoztam, feltettem magamnak a kérdést, hol az életem
központja? Olyannyira elfoglal a jövő kérdése, és a sok napi megoldandó
dolog, hogy tulajdonképpen elfelejtek élni? Néha igen.
Évekkel ezelőtt, elkezdtem életem "arany pillanatairól" feljegyzéseket
készíteni, - amelyekről úgy éreztem, emlékezésre méltóak. Fiókomban,
egy külön dobozba tettem a cédulákat, és az évek során egy egész
gyűjtemény lett belőlük.
Nem mondhatom, hogy nincsenek fájdalmaim vagy problémáim, de még mindig
átélek arany pillanatokat. Az Úr értékes ajándékait látom bennük. Az
élet ajándékáért, a szeretet és csoda valamennyi alkalmáért hálás
vagyok az Úrnak.

Imádság: Istenem, köszönöm jóságodat és naponkénti áldásaidat. Áldalak
életem minden arany pillanatáért!

 Ámen.