Igaz történet, és neked is, nekem is közünk van hozzá. Isten irántunk mutatott szeretetéről szól.

Az ember teremtésével kezdődött. Minden teremtmény közül Isten az embert becsülte legjobban, mert saját képmására teremtette. Isten képességet adott neki, hogy dönthessen. Választhatta Isten szeretetét és a neki való engedelmességet, de azt is, hogy nem engedelmeskedik, hanem a saját útját járja.

Tudjuk, mi történt: az ember úgy döntött, fellázad Isten ellen, és saját útját járja. Ez nem csak az első emberre, Ádámra igaz, hanem mindegyikünkre. A Biblia ezt mondja: „...mindenki a maga útját járta...” (Ézsaiás 53,6)

Lázadásunk és engedetlenségünk elválaszt bennünket Istentől, és nem élvezhetjük szeretetét.

Nemcsak hogy távol vagyunk Istentől, de hátat is fordítottunk neki. Egyszerű az ok: Mindnyájan a saját utunkat akarjuk járni.

Ez az önző és akaratos magatartás jellemez mindenkit, és ez minden baj gyökere. Több családi problémát és válást idéz elő, mint bármi más.

Amíg a saját utunkat járjuk, és csak a magunk dolgát tartjuk fontosnak, nem ismerhetjük meg Isten szeretetét. Isten azonban ennek ellenére is szeret, és magához akar vonni minket. Ezért küldte Fiát a földre.

Noha Ő Isten Fia, önszántából odaadta értünk az életét. Senki nem vette el tőle, Ő döntött úgy, hogy odaadja: „Senki sem veheti el tőlem (az életét): én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem.” (Jn 10,18)

Jézus kegyetlen és szégyenletes halált halt. Levetkőztették, és egy póznához kötözték. Olyan szíjakból készített ostorral ostorozták meg, melynek végére éles fémdarabokat kötöttek. A korbács felszántotta a hátát, és véres cafattá tépte.

Aztán kicsúfolták, leköpték, és tövisből font koronát nyomtak a fejére. A kivégzés helyére maga cipelte a nehéz keresztet. A Koponya-hegyen kezét és lábát a kereszthez szögezték. Két tolvajt is megfeszítettek Jézussal, egyiket bal, a másikat jobb keze felől. Őket gaztetteik miatt ítélték halálra. Jézusnak azonban nem volt bűne. Ö a mi bűneinkért halt meg.