Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
  mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
  át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
  elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
  Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
  stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
  ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
  a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
  rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
  ?Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!? Erre Péter odaszólt neki: ?Uram, ha te
  vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!? Ő  azt  mondta:
  ?Jöjj!? Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
  felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
  ?Ments meg, Uram!? Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
  szólt hozzá:  ?Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?? Amikor  beszálltak  a
  bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
  szóltak: ?Te  valóban az  Isten  Fia vagy!?  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
  Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
  Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
  kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
  hozzáértek, mind meggyógyultak.
  Mt 14,22-36

  Elmélkedés:

  A mai evangéliumi történet egy természeti  csodát ír le, amelyben Jézus  a
  vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi  viselkedés
  változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és
  aközött, hogy  kiszállva  a csónakból  az  Úr előtt  leborulva  hitvallást
  tesznek. Péter  magatartásában  is észrevehető  a  fordulat, de  ez  éppen
  ellentétes,  mint  a  többieknél.  Rendkívüli  bátorsága  és   lobbanékony
  szeretete jeleként képes a vízen járni, de aztán hirtelen süllyedni  kezd,
  mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
  A hit  és  a kételkedés,  a  remény  és a  reményvesztettség,  a  szeretet
  erőssége és gyengesége  váltakozik állandóan  bennünk. Biztonságot  jelent
  számunkra, ha egyházunk  csónakjában maradunk, de  ha ki akarunk  szállni,
  akkor azonnal  sebezhetőekké válunk.  Törekszünk-e a  biztonságra?  Milyen
  irányba fejlődik hitünk?
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Áldott legyen  a  buzgalom, mely  Isten  karjába vezet!  Áldott  legyen  a
  lemondás  erről  az   egynéhány  nyomorult  dologról,   amely  ily   magas
  méltósághoz juttat! Gondoljátok csak  meg, hogy ha  egyszer az Úr  karjain
  hordoz benneteket, mit  törődtök ti majd  akkor azzal, ha  az egész  világ
  kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben  is
  megvédelmezzen benneteket.
  Nagy Szent Teréz