Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony,  mondom
  nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad,  ha
  azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.  Aki szereti életét, elveszíti azt,  de
  aki gyűlöli életét ebben a világban,  az megmenti azt az örök életre.  Aki
  nekem szolgál, kövessen engem, és ahol  én vagyok, ott lesz a szolgám  is.
  Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
  Jn 12,24-26

  Elmélkedés:

  A szentírásban az  Isten szolgájának lenni  nagy megtiszteltetést  jelent,
  amely  azt   jelzi,  hogy   Isten  valakit   arra  választott   ki,   hogy
  együttműködjék vele  szándékainak  megvalósításában. Jézus  is  elsősorban
  ebben az értelemben hív bennünket a szolgálatára, tehát nem megalázni akar
  bennünket valamiféle alantasnak tűnő munka végzésére kényszerítve, hanem a
  megváltás  művébe  való  bekapcsolódás   és  az  evangélium   hirdetésének
  nagyszerű feladatát bízza ránk. A  szolgálat megtagadása maga a bűn,  azaz
  ellenszegülés Isten szándékának. Szenvedésének és halálának  elfogadásával
  Jézus Isten szenvedő szolgája és  a mi megváltásunk szolgája lesz,  példát
  adva nekünk is a szolgálatra. Akarunk-e neki szolgálni egész életünkben?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Szent Lőrinc úgy vívott csatát,
  hogy nem vér nélkül volt tanú:
  fegyvert öltött a hit maga
  s vérét tékozlón szórta szét.

  Hét férfiből elsőnek áll
  az égi szent oltár elé:
  magas lépcsőn a többi közt
  a legkiválóbb levita.

  A hősi harcba indulón
  övére kardot nem csatolt:
  a gyilkos tőrt csavarva ki
  sújtotta le a támadót.

  Szent Lőrinc, szenvedésedet
  tisztelve száll hozzád imánk:
  mindaz, ki hozzád esdekel
  biztos meghallgatást talál.

  S te ott fenn el nem mondható
  ékes város polgára vagy:
  az örök udvar tagjaként
  viselve égi koszorúd.

  Atyát, Fiút, s Vigasztaló
  Lelkét dicsérje énekünk:
  tőlük közbenjáró imád
  örök babért szerez nekünk. Ámen.