Abban az időben  valaki odalépett  Jézushoz a  tömegből és  megszólította:
  Mester, mondd meg testvéremnek,  hogy ossza meg velem  az örökséget. De  ő
  elutasította: Ember,  ki  hatalmazott  fel  rá,  hogy  bírótok  legyek  és
  elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és  óvakodjatok
  minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
  élete.
  Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
  a földje.  Így  okoskodott magában:  Mit  tegyek? Nincs  hová  gyűjtsem  a
  termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
  építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
  elégedetten mondom  magamnak:  Ember,  van annyid,  hogy  sok  évig  elég!
  Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -  Ám az Isten így szól hozzá:  Esztelen,
  még az éjjel visszakérik  tőled lelkedet. Amit  gyűjtöttél, kire marad?  -
  Így jár az,  aki vagyont  halmoz fel  magának ahelyett,  hogy az  Istenben
  gazdagodnék.
  Lk 12,13-21

  Elmélkedés:

  Esztelen!
  Gazdagságra áhítozó és  a vagyont esztelenül  halmozó emberekre  bizonyára
  minden településen lehetne konkrét személyt megnevezni példaként, ezért  a
  személyeskedést  elkerülendő  inkább  a  magyar  irodalomból  vegyünk  egy
  példát. Gárdonyi Géza egyik novellájában  olvashatunk egy gazdáról, aki  a
  feleségével együtt  a  vásárból  hazafelé  indul.  Útközben  nagy  zivatar
  szakadt  rájuk,  ezért  behúzódtak  egy  barlangba,  s  arról  kezdtek  el
  beszélgetni, hogy miközben egyik ember térdig  áll a pénzben, a másikat  a
  jó Isten szegénységgel sújtotta, s ők maguk is a szegények közé tartoznak.
  Nagyon megörültek, amikor a barlang hátsó részében mindenféle régi  kardot
  és puskát találtak. A vas holmik értékesítéséből szép kis pénzt  reméltek,
  ezért telerakták  zsákjaikat. Már  éppen végeztek,  amikor a  földből  réz
  gyertyatartók fordultak ki. Gyorsan kiszórták a vas holmikat a  zsákokból,
  s megpakolták a réz dolgokkal.  Munkájukkal végezvén egy régi pajzs  alatt
  mindenféle ezüst kincseket  találtak, s  ha már  ekkora szerencséjük  van,
  akkor a réz helyett inkább bizony az ezüstöt viszik haza. Kipakolták  újra
  a zsákokat  és minden  erejüket  megfeszítve két  kezükkel kaparták  ki  a
  földből az értékes ezüst dolgokat. De  a nagy munkának alig értek volna  a
  végére, amikor  meg  arany holmikat  találtak.  Mivel nem  akartak  semmit
  otthagyni, ezért nyolc zsákot teleraktak arannyal meg ezüsttel. Már reggel
  lett, amikor  az  asszony  figyelmeztetése ellenére  a  telhetetlen  ember
  egyszerre akarta az összes  kincset hazavinni, de  a zsákok roppant  súlya
  alatt a  földre  zuhant, valami  megszakadt  benne. Az  asszony  nem  vitt
  egyebet haza, csak  az urát a  hátán, aki harmadnapra  a temetőbe  került.
  Hiába gondolták az elején, hogy  rájuk mosolygott a szerencse, a  történet
  vége tragédia lett.

  De térjünk  vissza  a bibliai  példához!  A mai  evangéliumban  Jézus  egy
  telhetetlen  emberről  mond  példabeszédet.  A  példa  elmondására  az  ad
  alkalmat számára, hogy  valaki örökösödési kérdésben  fordul hozzá.  Mivel
  Jézus azt érzi, hogy  a kérés hátterében a  vagyonszerzés, a kapzsiság,  a
  telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Ezt  követően
  beszél arról az oktalan emberről, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a
  nagy gazdagság  majd  megadja  neki  élete  boldogságát.  Gondolkodásmódja
  elárulja, hogy milyen életet  képzel el magának:  Pihenj, egyél, igyál,  s
  élj jól!  Mindened  megvan! Figyeljük  meg,  hogy ez  az  ember  önmagával
  beszél, egyedül  tervez, és  egyedül hoz  döntést. Terveiből  hiányzik  az
  Isten  és  nem  gondol  embertársaira   sem.  Mennyire  ellenkezik  ez   a
  gondolkodásmód  attól,  amit  Jézus  ajánl  az  ő  követőinek!  Az   eddig
  kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit.  Isten
  ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta  a
  birtokába került anyagi javakat. S ezt a számonkérést egyetlen gazdag  sem
  kerülheti el.

  Nem a  vagyonban való  bővelkedéstől  függ az  ember  élete -  szól  Jézus
  figyelmeztetése, de ez nem  jut el sokakhoz.  Főként a fiatalok  gondolják
  azt, hogy életük boldogságához, a gondtalan szórakozáshoz elengedhetetlen,
  hogy sok pénzük legyen. Egy huszonéves fiatal mondja a következőt:  Mindig
  tetszett a filmekben szereplő gazdagok életmódja. Siker, pénz, drága autók
  és hatalmas házak. Arról álmodom, hogy egyszer én is így éljek! Jézus  ezt
  mondja neki: Esztelen! Egy másik ember így gondolkozik: Meg kell  találnom
  életem nagy lehetőségét,  hogy gazdag legyek!  Nem ismerek akadályokat  és
  nehézségeket, hanem megszerzek mindent, amire  csak vágyom! Jézus neki  is
  ezt mondja: Esztelen!

  Az evangélium végén Jézus azt ajánlja, hogy az Istenben való  gazdagodásra
  törekedjünk. Mit jelenthet ez a talányos mondás? Talán azt, hogy hiába van
  valakinek  rengeteg  pénze,  valójában  végtelenül  szegény,  ha  a  lelki
  értékeket semminek  tekinti. Hiába  gondolja  valaki gazdagnak  magát,  ha
  közben nincs  szüksége Istenre.  Hiába nézegeti  valaki a  kincseit, ha  a
  gazdagság elvakítja és  nem látja  meg a szükséget  szenvedőket. A  kérdés
  mindenki számára  ugyanaz: miben  bízunk? Az  anyagi javakban  vagy  Isten
  gondviselésében?
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Urunk, Jézusunk,  ments  meg  bennünket attól,  hogy  elforduljunk  tőled,
  megfeledkezzünk gondviselésedről és  a lelki  értékekről, amelyeket  neked
  köszönhetünk. Ments  meg  minket  attól,  hogy  szívünkön  eluralkodjon  a
  kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts  minket
  egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit
  Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!