Kis türelmet...
Nickelback!!! Jóóóó zene, jó pasi. Mi kell még?
15 éve | 2 hozzászólás
Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?
Mindenki azt mondja:
- Én is.
És némelyek hozzáteszik:
- Könyvtárosa ő a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.
Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok. A becsületem se folt nélkül való. És hát emberszeretetről szólhat-e az olyan, aki ölt?
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 1 hozzászólás
Hervay Gizella: Védtelenül
Te tudod, hogy csak a sorsom embertelen,
mégis borzongva elhagysz.
Nézem a táguló homályt a szemeden.
Kegyetlen vagy, hiszen csak a sorsom embertelen.
Kegyetlen vagyok, hogy is kérhetem,
hogy osztozz szétzilált életemen!
Embertelen sorsába zártan
megmaradhat-e embernek az ember?
Feláldozzam a mosolyodat?
Üsselek pofon szerelemmel?
Akár a meztelen gondolat,
olyan védtelen a vágy.
Az ember úgy sóvárog a tisztaságra,
hogy bemocskolja magát.
15 éve | 4 hozzászólás
A Szerelmezőgépek Boltjában annyiféle gép van! Kellentyűk, kínolók, tápolók, halasztók, sápasztók, őrjítők, irgalmátorok, sorvasztók, senyvesztők, veszékelők, szűkölők, átkolók, zokogtatók, halolók, felejtők. Finom kis szerkezetek, nem romlanak ám el! Egyszer elindulnak, aztán csak járnak, járnak!
15 éve | 0 hozzászólás
Megindító szerelem
Meginditó szerelmedet még visszaidézem,
nagyobb bukáson átfehérlik nagyobb szenvedésem, |
madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja, |
mi volt? könnyed hull, szivem a fájdalmat újra tanulja, |
mint nyár alatt zsongó táj, hancúrozó, boldog, |
megdermed lecsattanó télben s ragyognak zúzmara-foltok; |
dérrózsák, jégkankalinok; vörösbegy-raj buggyan, elvérzik, megalvad, |
vad alkonyként hírdet vesztett csatát, keserves diadalmat; |
madár röpte szól, repülő hófehér csíkja rajzolja dörögve |
el-eltünő arcod s mint a szivem, untalan újra kezdve. |
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 1 hozzászólás
Cikáznak a gondolataim...Kezdem az elején...Vasárnap kiskutyáink születtek három, az első óriáscsecsemő, a másik kettő harmada. Ezt most éltem át először, és a ma reggeli történések, megviseltek. Az egyik kiskutya születés után ment el, a másik ma reggel. Tulajdonképpen már tegnap este éreztem, hogy nem fog megmaradni, de mindent megpróbáltunk...Nem fejlődött ki valószínűleg rendesen, de nem is az volt rossz, mert azt megértem, hanem ahogy az anyukájával megbeszéltem, hogy mi történt...:(( Meg amikor betekertem és kivittem tőle...az nagyon rossz volt...
LELKEM KISZIKKADT
MEZEJÉN
Babits Mihály
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.
15 éve | 0 hozzászólás
Komáromi János: akármit
akármit is mondanak
jövő-látó bölcs apókák
senki nem csupán kapja
mindenki választja is a sorsát
Nos, hogy ez miként jön össze? Egyszerű: szeretem őket!
Honnan jön ez? Évszázados, évezredes? Hiszem, hogy így van és hálás vagyok, hogy itt vannak velem!
Óvónénik! Ti vagytok a legügyesebbek!
15 éve | 4 hozzászólás
Szemét dolog a félelem. Mert soha nem lehet tudni, mikor támad. Van, hogy az ember mögé settenkedik, és vihog, mint egy jó barátnő hetedik általánosban. Aztán jól tarkón vág, és már térdre is rogyunk, mielőtt megtudnánk, mi volt az. Máskor látni lehet az érkezését. Csak egy pötty a horizonton, az ember meg kalitkába zárt kanári. | ||
Jennifer Rardin |
15 éve | 0 hozzászólás
Egyfolytátban a Kék asszony című LGT szám jár az eszemben. Nem tudom miért...Fel is akartam tölteni, de mégsem.
Voltam ma színházban, ami jó volt, mert szeretem a közeget nagyon, nagyon, nagyon. Olyan, helyzetgyakorlatos volt az előadás (szerintem), de jól szórakoztam. Egy-két színészben még kellemesen is csalódtam. A második sorban ültünk, amit kedvelek, mert mindent megérzek.:))
A napom első része nehéz és kellemetlen volt. Ez is nagyon nagyon.Ki van ez egyensúlyozva rendesen.
Sose ülj, mikor az idosek állnak.
(Krí indián nemzet)
Ezt egy kedves ismerős, Feketesas blogjában találtam. Szomorú aktualitása a dolognak, hogy ma egy számomra szintén nagyon kedves EMBER mesélt egy nemrég történt esetet.
Évtizedekig oktatott, nevelt, szeretett....Előnyugdíjasként még tanít, így értekezletre is bejár, mert kell neki. Utolsónak érkezett és már nem volt hely. Senkinek! Ismétlem senkinek nem jutott az eszébe, hogy előzékenyen átadja a helyét, vagy felajánlja, hogy hoz neki egy széket!!!
Mariska, most ugrálnék veled egy embertelen jót!!! Visszanézve vetttem észre, hogy fordítva tette fel a rendszer a két videót...nézzétek belátásotok szerint...:) Pussz...
15 éve | 2 hozzászólás
Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon
Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék
alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy
fogantyú?
-
Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
15 éve | 4 hozzászólás
Éjszaka nem álmodok, csak rosszat, Legalább az ébredés némi megváltást hoz. Nem burkolózom rózsaszín álmokba, Nem várok semmit a holnaptól. |
||
Copy Con |
15 éve | 3 hozzászólás
Mert Malackát elfújta a szél....:))
Kiss Ottó
NINCS MESE
Hófehérke
Volt egy lány, úgy hívták: Fehérke,
hóból volt a teste egésze.
Hét törpe egyszer csak
mind neki szelet csap,
hát ettől elolvadt szegényke.
Vasorrú Bába
Volt egy báb, úgy hívták: Bába,
nem volt szép, nem ment a bálba.
Volt viszont vasorra,
repült a vasboltba,
Miska, a mágnes, már várta.
Piroska
Élt egy lány, úgy hívták: Piroska,
Farkasnak a hasát kimosta.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
És egy mosoly
15 éve | 1 hozzászólás
Ma, ahogy ballagtam a munkába, jutott eszembe az egyik kedvenc versem. Dunai Tamás előadásában hallottam először és életreszóló élmény volt. Erről eszembe jutottak emberek az életemből...Induljon most így a hét!
Paul Éluard: És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.
Címkék: hangulat vers
Utolsó hozzászólás
Tovább