Cikáznak a gondolataim...Kezdem az elején...Vasárnap kiskutyáink születtek három, az első óriáscsecsemő, a másik kettő harmada. Ezt most éltem át először, és a ma reggeli történések, megviseltek. Az egyik kiskutya születés után ment el, a másik ma reggel. Tulajdonképpen már tegnap este éreztem, hogy nem fog megmaradni, de mindent megpróbáltunk...Nem fejlődött ki valószínűleg rendesen, de nem is az volt rossz, mert azt megértem, hanem ahogy az anyukájával megbeszéltem, hogy mi történt...:(( Meg amikor betekertem és kivittem tőle...az nagyon rossz volt...

A mi kis góliátunk, szerencsére rákapott a szopizásra, és most már úgy tűnik, rendben lesznek.

Mivel a gondolataim cikáznak, így eszembe jutott Gyurkovics Tibor Kutyakomédiája.

Az egri Gárdonyi Géza Színházban láttam, már nem is tudom mikor, de elég régen. Szerettem. Azóta persze el is olvastam, többször is. Ebből szeretnék most idézni:

"Minden dolog lényege és veleje

hogy valaki egy-egy másik

lényt - fülétől a farkáig

szeret-e szeret-e?

Kutyaélet legfőbb kutyaveleje

hogy a kutya egy-egy másik

kutyát-fülétől farkáig

kutyamódon

kutyahűen

kutyaszívvel

szeret-e?

Minden ember legcsodálatosabb szerepe

hogy valaki egy-egy másik

lényt magaátadásig

és az önfeláldozásig

mindenestül szeret-e?