Falcsik Mari

 

A szeretet szabályai

 

 

1.
ne dédelgesd akit vertek
sose ringasd inkább verd meg
hogy a sorsra ráismerjen:
vernek megint – rendben minden

2.
add a durvát – úgy csald vissza
kevesenkint napról napra
úgy fordítsd meg szépen lassan
máskülönben beleroppan

3.
készülj hogy a kínt megosszad:
minél jobb lesz annál rosszabb
maradj állva ne kerüld ki
míg tanul majd visszaütni

4.
tükre tükre mondd meg néki:
mást lát hogyha másképp nézi
bárha képen köpne téged
szokva azt a vágyott képet

5.

A Menyasszonyok, Vőlegények Boltjába betérnek a menyasszonyok,  vőlegények, nézegetik, próbálgatják a rabláncokat.

- Kis tubicám, ez itt jó lesz? Vagy inkább tetszene ez a másik?

 

 

Don Quijote:

Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem jártak még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek, csak az segít tovább,
s megnyílik a csillagos ég!
Törvényem ez, ezt követem én,
ha nincs is már remény, a hitem az él.
Az vezet tovább, s mind, ki előre néz
annak bármilyen göröngyös útja van nem lesz nehéz.

 

Katáng, katáng,
kék a gatyánk,
igricek vagyunk.
Ibolya, imola, bíbic.

 

Szeretem a katángot. Munkába jövet vettem észre, hogy tele van velük az árok. Olyan megnyugtatóan kékek és kedvesek. Aztán elkezdtem dúdolni a dalocskát is és ettől jobb kedvre derűltem. Sok-sok rózsát is láttam útközben, de azok ma szomorúságot árasztottak, így inkább néztem az árokban viruló katángokat.

 

Legyen ma szép napotok! 

 

 

 

 

 Károlyi Amy

 

Örökség

Ki hagyta rám e furcsa örökséget?
tán javasasszony volt a drága,
füveket, gombát egybefőző
tündér, boszorkány, ükanyó, párka,
 

kezében órjás kertészolló,
az életekből itt-ott levágott,
s élet-darabokból foltozott
nekem egy foltos bohóc-virágot.
 

Ezt a világot hagyta rám,
a sok mögött mégsem egészet,
a csupa kérdő- és gondolatjel,
mi a világból az enyém lett.

Az Öreg Barátnék Boltjában fütyörészik két kövér kisasszony, és belenéznek a messzelátó csövecskéjükbe.

- Én a jövőbe látok- fütyörészik az egyik.

- Csupa jót látok.

- Én látok a jövőbe - fütyörészik a másik.

- Csupa rosszat látok.

- Nélkülem semmire nem mész- fütyörészik az egyik.

- Nékülem nem mész semmire - fütyörészik a másik.

- Ezen nem fogunk összeveszni - fütyörészik az egyik.

- Ezen nem - fütyörészik a másik

Paranoia. Csúnya szó és még csúnyább nap mint nap szembesülni vele. Persze vannak nyugodtabb időszakok, de a mai nap nem ilyen. Nem tudom mit tehetnék, hogy segítsek rajta. Istenem, add, hogy türelmes tudjak maradni!

 

A paranoid zavar vezető tünete a jól rendszerezett, sokszor gondosan kidolgozott téveszmék ill. téveszmerendszerek fennállása, melyek között belső logika érvényesül, és amelyek igazság tartalmában, valóságosságában a személy megingathatatlanul hisz.

 

· Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

· A körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.

· Vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged

· A türelem rengeteg gyakorlást igényel.

· Nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

· Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival.

 

Szöllősi Judit:

A vén bohóc

Öreg Bohóc áll a porond közepén.
Szomorkodik, két szeme a könnytől ég.
"Ne sírj, Bohóc!" - kiáltják az emberek.
"Szép az élet! Szomorkodni nem lehet!"

De a Bohóc nem hallja e szavakat,
Sír, kesereg de nem mondja, hogy mi miatt.
Két szeméből a könny egyre csak pere
Nézik, nézik, de nem értik az emberek

A közönségből előlép egy kisgyerek,
Porondra lép, a Bohóchoz odamegy.
"Miért sírsz, Bohóc?" - kérdezi, és odalép
"Ne sírj, Bohóc!

Kispál és a Borz

 

 

WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…

http://www.youtube.com/watch?v=xghuCP2acx8

Holnap is kisüt a nap. A pék kenyeret süt, a postás elindul kivinni a leveleket, az autóbuszok szállítják a munkába igyekvőket, mindenki teszi a dolgát. Én is azt fogom tenni!!!! Aztán majd rám is süt az áldott napocskából!

 

Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó.
Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel
csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek
hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a
tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet
óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a
sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni.

Szomorú vagyok...Ilyen szavak jutnak eszembe, mint: felelőtlenség, nemtörődömség. Munka(ami nem is az, mert állítólag kedvtelés) iránti alázat??? Wass Albert szavai jutnak az eszembe: "...ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!"

Lehet, hogy tényleg őskövület vagyok.

 

- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük tőled a virágot.
- Jaj ne! - esett kétségbe Vacskamati.

- De igenis elvesszük!

- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.

Csodálkozva néztek rá.

- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?

- Döm.

Megkérdezték hát a virágot.

- Akarsz Vacskamatinál maradni?

A virágnak szép virághangja volt.

- Igen - mondta.

- De hiszen nem öntözött!

- Tudom - mondta a virág.

- De hiszen nem kapálgatott!

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod,
Másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
És ajándékul fogadd el vidám kis dalunk:
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!

 

 

Weöres Sándor

 

DÉLI FELHŐK


Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...

A Mosolygó fűrész Boltjában mindenki szépen beszél.

- Kedves testvérkéim! - mondja a ketrec

- Ígérjük! - mondják a kicsi kampók.

- Jóban, rosszban! - mondja a kalapács.

- Szívvel lélekkel! - mondja a kötél.

És mosolyog a fűrész.

 

VIRÁGOK BESZÉLGETÉSE

Sárközi György

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzámhajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

 

Fodor Ákos: Sose bánd

 

a hang… a hangot a csend szüli meg

és észre talán csak úgy veszed,

ha már vele-száll, vele zeng

szíved…

 

a fényt a szem fura mágusaként

úgy zárja keretbe a vaksötét,

hogy élesen álljon a kép

eléd!

 

sose bánd

azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ

csupa rész az egész,

bánat vagy nevetés, amíg élsz,

de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

 

míg hazaérsz,

itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,

vagy a lét peremén, hol a hang

meg a fény elenyész,

sosem árt, ami ér, sem a rossz

sem a jó

sose kész…

 

a csend… a csendet a hang szüli meg

és észre talán csak úgy veszed,

ha hozzásímulsz,

s veletart szíved

 

sose bánd

azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ

csupa rész az egész,

bánat vagy nevetés,amíg élsz,

de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

 

Szabó Lőrinc: BabIts (Tücsökzene CCXLIII)  

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.

Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.

Mit láttam benned? Magam végzetét.

Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.

Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.

Mit bennem te? Dacot és szitkokat

Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.

S te? Egy torzonborz állat vágyait.

Én? Istent, akit meg kell váltani.

Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.

S később? Hogy az ellenség én vagyok.