Csepeg a csendes eső, csepeg,
Fénylenek az utcán a kövek,
Fényesednek, s fénylenek, fénylenek
Ahogy rajtuk lépdelek.

Sötétszürke járókelők
Szaladnak a füstfelhők alatt,
S egy kirakat üvegtükrén
Keresem arcodat.

Mindenki elmegy, távozik,
Mindenki máshová szalad,
Mindenki mássá változik,
Mindenki kerget álmokat.

Csepeg a csendes eső reám,
Fényes már tőle a ruhám,
Fényes már, mint a kövek,
Ázom, s várom jöttödet.

/Color: Fényes kövek/

http://www.youtube.com/watch?v=eLoQteiJNOU&feature=channel_page 

Az Apák-napi habpartyról jutott eszembe:

"Mindenhez van jogom,
Hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
Embernek látszom."
(Ratkó József)

"Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni,
fehér csészéből szelíden
fehér tejet inni."
(Kosztolányi Dezső)

„Helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.”

„Azt mondom tehát, bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni.”

/Hamvas Béla/

Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.

/Quimby: Ajjajaj/

„Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét./ Babits Mihály