....eszembe jutott erről egy barát....azért is tettem ma ide fel ezt az idézetet....remélem eljut egyszer oda, hogy meg tudja ezt tenni,...de nem csak neki szól ez, mindenkinek....mert időnként kell, hogy emlékeztessük magunkat...

Cikáznak a gondolataim...Kezdem az elején...Vasárnap kiskutyáink születtek három, az első óriáscsecsemő, a másik kettő harmada. Ezt most éltem át először, és a ma reggeli történések, megviseltek. Az egyik kiskutya születés után ment el, a másik ma reggel. Tulajdonképpen már tegnap este éreztem, hogy nem fog megmaradni, de mindent megpróbáltunk...Nem fejlődött ki valószínűleg rendesen, de nem is az volt rossz, mert azt megértem, hanem ahogy az anyukájával megbeszéltem, hogy mi történt...:(( Meg amikor betekertem és kivittem tőle...az nagyon rossz volt...