Vasárnap elsétáltunk Anyuval a vásárba. Most még tart az indián vénasszonyok nyara, de hipp-hopp, itt a tél, meg a magam kis h1n1 virgulenciámat sem szabad hurcolni, szóval ez egy begubózás előtti kirándulás volt. 

Egyik-másik árus ismerősként szokott üdvözölni, azt mondják: kolléga. Ez rettentően jólesik, hiszen a kissé arcátlan tolókocsis kéregetőnek nem ezt mondják. Bizony, eladtam jó pár könyvet, meselemezt a vásártéren. Még a korai ébresztő és jóval fárasztóbb fintorgások, megjegyzések ellenére is jó móka volt, élveztem.

Elképesztő, mi minden történik manapság!

Péntekről szombatra virradó éjszaka, negyedegy tájban leszakadt a mosdókagyló...

Mi, vagy ki okozta ezt a hihetetlen katasztrófát?!

Panelmanó?

Ufószökevény?

Nagymamám szelleme?

Isti tudja.

Fő, hogy a vízvezeték-szerelő még aznap többé-kevésbé helyreállította a fürdőszobát, és szerelési díjat sem kért. Igaz, hagyott is szerelgetni valót Anyunak, csak hogy ne unatkozzon.

Legközelebb talán a mosdókagyló épp akkor szakad ki a falból, mikor nyitva van a csap, és akkor íhaj csuhaj, Velence!

Gyönyörű városok vannak Olaszországban (épp úgy, ahogy nálunk is), csodaszép, régi épületek, ezekről tudok mutatni képeket, de azt a hangulatot amit ott éreztem nem biztos, hogy át tudom adni.

Az emberek egészen közvetlenek, barátságosak és úgy viselkednek, mintha minden természetes lenne, magától értetődő. 

Az utcákon többen beszélgetnek, amúgy ráérősen, sok az öreg ember, ámde ők egészen fürgék, fittek, fiatalosak, és még a legmacsóbb apukák is játszanak a gyerekekkel.

Éljen! Éljen! Éljen!

A Mohácsi Busójárás a szellemi világörökség része!

Ráadásul az első magyar szellemi világörökség, a Magyar Szellemet elsőként Busók képviselik a Világ örökségében.

Ez annyira nagyon-nagyon vicces! És jó!

Üdvözlet Mindenkinek!

Csandi

Szombaton a Király utcában jártam és elhatároztam, hogy többször ráveszem Anyut (vagy valaki mást), hogy menjünk be a városba, mert a Király utca egyre szebb.

A Blöff kocsmában voltunk, ez az unokatesóm, Iván munkahelye, és a nagynéném szülinapját ünnepeltük. Meglepetésbuli volt, Dóri és Iván, a nagynéném két gyermeke szervezte, és nagyon jól sikerült. Mari (a nénikém) meglepődött, örült az összegyűlt társaságnak és még meg is hatódott.

Szuper volt!

Szeptember másodikán Ravennában jártunk. Itt sok a régi mozaik a bizánci császárok és a korai kereszténység idejéből.

Hasonlítanak a gyerekek rajzaira, mókás és elképesztő képek. Mikor történelemről olvasok, mindig az az érzésem, mintha az emberiség is azokon a korszakokon menne keresztül, mint maga az ember. Kezdetben, kisbébi korában még nem beszélt, csak óbégatott és kézzel-lábbal evett, azután érdeklődő kisgyerek módjára meg akarta ismerni a világot, most pedig, főképp az elmúlt században tinédzserkorba lépett, mindent jobban tud a szüleinél (Legyen az a természet?

Kedves Pályázók!

Mikor elhatároztam, hogy első meseregényemhez internetes rajzpályázat által fogok illusztrációt gyűjteni, már sejtettem, hogy ez egy nehéz, ámde vidám feladat lesz. Valóban így lett, szívderítő meglepetés volt minden egyes beérkező rajz, melyek hihetetlen módon még nekem is újabb és újabb titkokat árultak el Gomb Oliról, barátairól és kalandozásaikról.

A százféle csodaszép rajzot nézegetve nem bírtam megfékezni mohóságomat, még több és több rajzot kértem Tőletek, Kedves Pályázók, így Gomb Oli történetéből igazi képeskönyv kerekedik!

Augusztus 29.-én szombaton Anyu, a nagynéném és én elindultunk autóval Olaszországba, ámde vasárnap reggel megálltunk Klagenfurtban, hogy megnézzük a Minimundus parkot. Ez a park tele van a világ híres épületeinek, építményeinek lekicsinített másolataival.

Itt igazi óriásnak érezhettem magam!

Rómában vagyok.

Anyu meg én Párizsban.

Kis hajók úszkálnak a vízen, és működik a vasúti közlekedés! Nekem a füstöt pöfögő kicsi vonat tetszett legjobban.

Bizony, szerdán a három kilences napon elbúcsúztam a tengertől, Olaszországtól, és csütörtökön hajnali félhétkor ismét begördültem kedves kis szobám ajtaján.

A jórészt alvással és morfondírozással töltött tizenhatórás út alatt elhatároztam, hogy élményeimről részletes úti beszámolót írok, ámde nem egyben, hanem kis adagokra bontva fogom közreadni, hogy a lehető legtovább tartson az élvezet.

Elsőként megemlítem ideiglenes otthonunkat, a lakókocsit, ami a Florenz campingben parkol, Lido degli Scacchiban.

A mai napon a negyedik, és egyben utolsó Gomb Oli rajzpályázat beküldési határideje is lejárt.

Még tűnődöm egy kicsit, a beérkezett vidám rajzokat szemlélgetve, de hamarosan döntök és szeptember 20.-án kihirdetem az első, második és harmadik helyezetteket.

Szívből üdvözöl Mindenkit és könnyű tananyagot kíván: Csandi