Üdvözlök Mindenkit!

Véget értek a téli ünnepek, és ez az első bejegyzésem a tizeshuszas évben. Csendes nyugalomban ünnepeltem Anyuval, sokat ettünk és aludtunk, de ez hétköznap is szokásunk. Azt hiszem, híztam néhány kilót! Erre nincs bizonyíték, de ha sokat mondogatom és még le is írom, akkor hamar beigazolódik.

Mint megtudtam, Pápabácsit nem szabad megölelni. Szerintem ez nagyon furcsa, hiszen ő mindig a szeretetről, meg ehhez hasonlókról beszél, igazán megengedhetné, hogy Susanna Maiolo megölelje!

Régi december

Volt valaha tél,

mélykék bársony éj.

Talpunk alatt hó,

tiszta, roppanó.

Szavam páraköd,

hold fejünk fölött.

Sülő gesztenye.

Érzed? Hív, gyere!

Üveg, tündöklő,

mosolytükröző.

Boldog mézsárga,

mackók világa.

Hó hull, pelyhesen,

puhán, csendesen.

Halkan ásítok,

álom jön, titok...

Szeretettel: Csandi

Hétfőn hozott nekem a postás egy nagy borítékot, amelyben egy szépséges rajz lapult és egy levél. Kiss Nóra küldte, lerajzolt engem, no nem azért, mert nálam tökéletesebb modelll nem volt széles e határban, hanem mert megkértem rá. (Köztudott tény, hogy önimádó vagyok.)

Nóri nagyon ügyesen rajzol és kedves, most az Ő rajzát tettem ki profilképnek. Ugye milyen hiperszuper?

Most múlt el Advent első vasárnapja, a másodikon pedig jön a Télapómikulás! Nagyon úgy tűnik, hogy melege lesz.

Önkéntesen karanténba vonultam. Vagy inkább önkényesen karanténná nyilvánítottam a lakást. Nem mozdulok ki itthonról, míg el nem vonult a járvány. Nem mintha úgy egyébként túl sokat csavarogtam volna odakint, no de most már gondolatban se merészkedek ki.

A nővérkém úgy hallotta: "még az érettségiket is befolyásolni fogja a H1N1 járvány", ami annyit jelent, hogy idebent maradok, amíg el nem jön a nyár. Nyáron pedig a negyven fokos hőségben naná, hogy nem megyek ki!

Tegnap péntek ellenére mozgalmas napom volt.

A nap legfőbb eseménye: Megérkezett a Gomb Oli!

Már hétfő óta vártam Őt, ámde csaknem akart ideérni. Szerdán kiderítettem, hol akadt el szegény, így még épp ideért a héten, és miután girbe-görbe betűkkel aláirkafirkáltam minden lelkes illusztrátorom példányait, már gurult is Gomb Oli, a címzettek felé!

Bízom benne, hogy hétfőn, vagy kedden megérkezik a "Gomb Oli" rajzpályázat győzteseihez, és Mindenki úgy fog örülni neki, ahogy én: Ihajja!

Szeptember elején Anyu, a nagynéném Mari és én Olaszországban utazgattunk, és arról a kalandos tíz napról még mindig maradt mesélni valóm.

Mint már említettem, egy tengerparti kempingben laktunk, és mivel már utószezon volt, birtokba vehettük akár a fél kempinget is, olyan kevesen voltunk mi, külföldiek. Annál több volt az olasz kempingező, hétköznap pocakos taták és fürge mamák pihiztek az egyedien lakberendezett elősátras lakókocsiukban, hétvégén pedig megérkeztek a nagy lakóautókonvojok, és nyomban kikászálódott belőlük anya, apa, három-négy gyerkőc és a kutya.

Szerdán épp olyan szép idő volt, mint ma, igazi kiránduló idő, se hideg, se meleg, úgyhogy kimerészkedtem az utcára. Elmentünk Anyuval a piacra kelkáposztát venni a kelkáposztafőzelékhez, és benéztünk régi munkahelyemre is, a mozgi klubba.

Mozgitársaimat remek hangulatban találtam, gyöngyöt fűztek, gobleint hímeztek, számítógépeztek, tornáztak és mint megtudtam, már elkezdődött a szövőtanfolyam is. Volt hajdanában egy szövőtanfolyam a mozgi klubban, sokan megtanultak szőni, és amint véget ért a tanfolyam, oly nagy lelkesedéssel szőttek, hogy a gyapjúból előbb lett molyeledel, mint szőnyeg.

Mikor kicsi voltam... Helyesbítek. Mikor még kisebb voltam, ez a lakótelep, ahol lakunk nagyon sivár volt.

Szürke beton volt mindenütt és a helyi madár vagy varjú volt, vagy veréb. Kicsit nevetségesen hangzott, hogy ezt a lakótelepet "Kert-" városnak nevezik, ámde ma már ez nem is olyan nevetséges. Hihetetlen látni, hogy azok a fák, amik harminc évvel ezelőtt kis vézna csemeték voltak, most hatalmas óriások!

A szobám ablakán pedig megjelentek a cinkék! Anyu meg én az újrahasznosítás hívei vagyunk, ígyhát Anyu egy kisebb üdítős palackból madáretetőt faragott, feláldozott egy maréknyi magot a műzlijéből (örömmel) és kiakasztotta az emígy alkotott cinkebüfét az ablakomba.

Most visszakanyarodom egy kicsit idősíkon, egészen szeptember elejéig, és folytatom beszámolómat a nagy olaszországi kalandozásról. Pénteken pontosan szeptember negyedikén, bejártuk Ferrarát, megnéztük a vízivárat, átböngésztük a hirtelen termett kirakodóvásárt, és gyertyát gyújtottunk a katedrálisban.

Nézelődés a Castello Estense, másnéven vízivár ablakából.

Mély vizesárok veszi körül, amelyben kövér halak úszkálnak. Lehet, hogy a turisták hízlalták fel őket szendvicsfalatkákkal, nápolyival meg behajigált fényképezőgépekkel.

Ezúton kürtölöm szerteszét, hogy Orkánkedd című mesekönyvem és Algaringa-tó című novelláskötetem ismét kapható!

Megrendelhető itt:

http://adlibrum.hu/csandi

Néhány hét múlva ezen az oldalon fog tündökölni a Gomb Oli meseregény is, mely készül, rendületlenül.

Íme, a könyvborító:

Szívből üdvözöl Mindenkit: Csandi