Mikor kicsi voltam... Helyesbítek. Mikor még kisebb voltam, ez a lakótelep, ahol lakunk nagyon sivár volt.

Szürke beton volt mindenütt és a helyi madár vagy varjú volt, vagy veréb. Kicsit nevetségesen hangzott, hogy ezt a lakótelepet "Kert-" városnak nevezik, ámde ma már ez nem is olyan nevetséges. Hihetetlen látni, hogy azok a fák, amik harminc évvel ezelőtt kis vézna csemeték voltak, most hatalmas óriások!

A szobám ablakán pedig megjelentek a cinkék! Anyu meg én az újrahasznosítás hívei vagyunk, ígyhát Anyu egy kisebb üdítős palackból madáretetőt faragott, feláldozott egy maréknyi magot a műzlijéből (örömmel) és kiakasztotta az emígy alkotott cinkebüfét az ablakomba.

Jöttek is a cinkék, csipegettek és beköszöntek az ablakon, de másnapra elszállt a cinkebüfé népszerűsége. Már nem járnak ide.

Remélem, csak az építkezés idegtépő zaja kergette el az én kis háziállataimat, és nem ette meg őket egy cirmi.

Mindenkit szívből üdvözöl: Csandi