Az eposz nagyarányú, nyugodt menetû verses elbeszélés. Szabályait a homéroszi költeményekbõl vonták le. A Homérosz nevét viselõ  két nagy költemény az Illiász és az Odusszeia az ie. VIII századból valók. Hogy valóban Homérosz nevû  költõtõl származnak-e és, hogy mind a kettõnek ugyanaz volt-e a szerzõje nem tudjuk. Akárki volt Homérosz, mûvelt, mestersége hagyományait ismerõ és felhasználó költõ volt. Hexameterei tökéletesek Meséjének hosszú évtizedekre nyúló anyagát nagy szerkesztõmûvészettel vonja össze és csoportosítja egy fõ esemény köré.

Az epikus költészet a külsõ világot ábrázolja, térben és idõben. Az elbeszélés tárgya az elbeszélõtõl független külsõ világban lejátszódó cselekvés, amely az idõnek, többnyire a multnak bizonyos tartalmú részét tölti ki. Az elbeszélés megteremtõje az az õsi szükséglet, hogy megtörtént, vagy megtörténtnek vélt eseményeket rögzítsünk és másokkal közölhessünk. Epika és történetírás egyazon tõbõl ered. A tudatosan kitalált történetek elmondása késõbbi fejlõdés eredménye.  Mese és valóság kezdetben még összefolyik.