Az epikus költészet a külsõ világot ábrázolja, térben és idõben. Az elbeszélés tárgya az elbeszélõtõl független külsõ világban lejátszódó cselekvés, amely az idõnek, többnyire a multnak bizonyos tartalmú részét tölti ki. Az elbeszélés megteremtõje az az õsi szükséglet, hogy megtörtént, vagy megtörténtnek vélt eseményeket rögzítsünk és másokkal közölhessünk. Epika és történetírás egyazon tõbõl ered. A tudatosan kitalált történetek elmondása késõbbi fejlõdés eredménye.  Mese és valóság kezdetben még összefolyik.